Aszpleniumot választunk fényképpel és leírással

Az Asplenium általános név viselésének joga hatalmas számú páfrányt tartalmaz a világ különböző részein. Minden asplenium évelő lágyszárú növény, amely nemcsak laza aljzaton, hanem fákon és még köveken is alkalmazkodott.

Ilyen eltérő létfeltételek mellett a páfrányok méretükben és megjelenésükben feltűnően eltérőek. Az aspeliumok között vannak igazi óriások, méteres levélrózsával, és apró, tízcentis példányok bújnak meg a hideg szél elől kövek között.

Asplenium fészek (A. Nidus)

Az asplenium vagy, ahogy a növény második neve hangzik, a kostenets a fény minden részében megjelenik. A nedves trópusokon a természetben megfigyelhető az epifita kostenets vagy fészkelő asplenium vezető életmódja. Polinézia vagy Délkelet-Ázsia sűrű lombhullató erdei között utazva a fatörzseken egyetlen, megnyúlt levelekből álló nagy rozetták láthatók. Ez az asplenium Nidus.

Meleg éghajlaton a páfrány jelentős méreteket ér el, és egy levél hossza meghaladhatja a 100-120 centimétert. Sok más páfrányfajtával ellentétben ebben az esetben a levelek egészek, bőrszerűek vagy viaszos tapintásúak. A levéllemezek színe világoszöld.

Mivel a növény természeténél fogva epifita, rozettája úgy van elrendezve, hogy a tápanyagok a központba kerüljenek, és a nedvesség gyorsan elérje a páfrány vastag rizómáját.

Az ilyen típusú asplenium képén észrevehető, hogy a sporangiumok a levelek hátsó oldalán helyezkednek el, és domború barna-barna csíkokat képviselnek. A levél központi erezete sötét, hátul lekerekített-domború.

A páfrány megjelenését a népi "fészek" elnevezés határozta meg. Valóban, a lila rozetta nagyon sűrű, és ha a növényt a törzshöz rögzítik, egy hatalmas madárfészekre hasonlít.

Annak ellenére, hogy a fészekasplenium (kostenets) a trópusokon őshonos, a páfrány jól érzi magát egy lakásban, azonban vannak olyan fajták, amelyek a természetes formánál valamivel tömörebbek, és könnyen helyet kapnak az ablakpárkányon.

A természetben ennek az érdekes növénynek két fajtája létezik. A képen az asplenium nidus plicatum látható hullámos levelekkel. Egy fél évszázaddal ezelőtt felfedezett vadon élő példány vált a szelekciós munka alapjául és számos, mai népszerű fajta kinyeréséhez.

Az asplenium nidus Fimbriatum egy másik fajtája egy meglepően vonzó növény, melynek levelei véletlenszerűen vannak szétvágva a szélén. És ez a fajta asplenium, mint a képen, a beltéri virágkertészetben is alkalmazható.

Asplenium viviparum (A. viviparum)

Ennek az egyedülálló páfránytípusnak a hazája Madagaszkár és a csendes-óceáni régió más szigetei. A szobanövények kedvelői számára az asplenium viviparum (A. viviparum) nem csak szárnyas, élénkzöld levelei miatt érdekes, amelyek dekoratív áttört rozettát alkotnak, hanem a növény szaporodási módja miatt is.

A spórák a fonalas levéllebenyek végén apró sporangiumokban érnek, amelyekből közvetlenül az anyanövényen fejlődnek ki a leányrozetták. A fokozatosan kialakuló növények lehullanak és a könnyű, laza talajban gyökeret vernek.

Az Asplenium viviparous nagyon hasonlít egy másik fajhoz, amely ugyanazt a szaporodási módszert használja. Ez egy hagymás asplenium, amelynek leírása és fényképe az alábbiakban található.

hagymás asplenium (A. bulbiferum)

A hagymás asplenium vadon élő példái India, Új-Zéland és Ausztrália trópusi erdőiben láthatók. Ha összehasonlítja ezt a fajta aspleniumot és az életre kelő kosteneteket, akkor a levélszegmensek itt észrevehetően nagyobbak, és maga a növény eléri a körülbelül egy méter magasságot.

Kemény levélnyél, sötét a tövénél észöld a levél tetején. A hagymás asplenium fotója és leírása szerint a szárnyas növény erősen boncolt levelekkel rendelkezik, különböző alakú kerek fogazatú szegmensekkel.

Az asplenium fotón látható költésbimbók a levél szélén helyezkednek el, és életet adnak a fiatal páfrányoknak, és egy miniatűr rozetát hoznak létre közvetlenül az anyanövényen. A páfrány ezen tulajdonsága lehetővé teszi a virágtermesztő számára, hogy könnyen megszerezze a háziállatok új generációját. Ehhez csak segítenie kell, hogy a rozetta gyökeret eresszen a tápanyagban.

Érdekesség, hogy a növény őshazájában, Új-Zélandon ezt az aspleniumfajtát pikopiko-nak vagy mauku-nak hívják, ami tojótyúkot jelent, és a fiatal leveleket zöld növényként használják táplálékként.

A természetben és otthon is jobban érzik magukat a növények félárnyékban, mivel a nap káros hatással van a tollas levelekre és a fiatal asplenium növényekre.

Asplenium scolopendrium (A. scolopendrium)

Nehéz elképzelni, de a képen látható asplenium scolopendravii európai erdők lakója. Németországtól Nagy-Britanniáig láthatja ennek a páfránynak vadon élő példányait bőrszerű, akár 40 cm hosszú levelekkel.

A fészek alakú aspleniumtól eltérően a scolopendra kostenets nem túl erős és sűrű rozettát alkot. Ebben az esetben a sötét levélnyélek valamivel hosszabbak, és a szinte egyenesen álló fiatal levelek növekedésük során hajolni kezdenek.

Ha a növény fő formájában a levelek szélei enyhén hullámosak, akkor a crispum és a undulatum alfajban gyönyörű hullámos szélű levelek figyelhetők meg. Az ilyen növényeket a virágüzletek nagyra értékelik. A tenyésztők már bemutatták a dekoratív leveles növények szerelmeseit a látványos scolopendra asplenium számos fajtájával és hibridjével.

Dél-ázsiai asplenium (A. Australasicum)

A dél-ázsiai asplenium fotóját tekintve a növény összetéveszthető más, egész hosszú levelekkel rendelkező fajokkal.

A páfrány Ausztrália és Polinézia keleti partvidékéről származik, és megélhet a földön, a trópusi erdők koronája alatt és a növények törzsén. Ugyanakkor a képen látható asplenium faj egy nagyon nagy növény, másfél méter hosszúkás lándzsás levelekkel. A foglalat úgy néz ki, mint egy sűrű, magas foglalat, tölcsér vagy tál alakú.

A spóra a levéllemez belső oldalán érik. A sorok lineárisak, domborúak, a levél felső részén, a sötét központi vénában helyezkednek el.

Asplenium szőrös (A. Trichomanes)

Magassága nem haladja meg a 20 centimétert, a kecses asplenium szőrszerű nem alkot markáns rozettákat. Páfránylevelek fekszenek, hosszúkás szárnyas. A hosszú barnás-lila levélnyéleken, mint az asplenium fotóján, ovális világos szegmensek vannak.

A vadonban a növény inkább sziklapárkányokon telepszik meg, kis talajfelhalmozódással. A páfrány elterjedési területe néhány észak-afrikai területet, Eurázsiát és az amerikai kontinens északi részét fedi le. A növény télálló, nem csak szobanövényként, hanem dekoratív kerti növényként is termeszthető.

Asplenium flaccidum (Asplenium flaccidum)

Új-Zéland erdőiben nemcsak az Asplenium nemzetség erőteljes képviselői nőnek, hanem nagyon szokatlan áttört páfrányok is. Köztük a képen látható megjelenés, az asplenium komor - egy epifita többszörösen kimetszett, akár egy méter hosszú levelekkel.

Ebony Asplenium (Asplenium platyneuron)

Egy kis kecses páfrány él Észak-Amerika erdőövezetében. Az Asplenium, mint a képen, jól érzi magát mind részleges árnyékban, mind árnyékos helyeken. Jó kitartással, tábornokminden rokon faj esetében az asplenium ébenfa negatívan reagál a felesleges nedvességre. Egy kifejlett példány magassága 30-50 cm között változhat.

A levélnyél vékony, barnásvörös árnyalatú. A levéllemezek világoszöldek, bőrszerűek. A lapon való elhelyezkedéstől függően a szegmensek mérete 15-2 mm. A felváltva elrendezett részecskék alakja háromszög vagy trapéz alakú.

A rizóma nagyon rövid, kis mennyiségű talajt igényel, így az asplenium, mint a képen, függőleges kertészetben használható.

Videó a beltéri termesztéshez használt aspleniumokról

Következő