Három őrangyal női története

Néha az ég angyalokat küld nekünk emberek alakjában, de nem értjük meg azonnal...

Férjem és én régóta álmunk volt egy ház a faluban. Ezért nem nehéz elképzelni, milyen boldogok voltunk, amikor végre megtaláltuk, amit kerestünk. Elfogadható áron, nem messze a várostól, a levegő mese. Paradicsom hely! Amint vidéki házba költöztem, rájöttem, hogy gyereket várok.

- Csodálatos! - örült a férfi. - A friss levegő az, amire Önnek és a babánknak annyira szüksége van.

Denis úgy játszott velem, mintha én magam is kisgyerek lennék. Megtalálta, hol vásárolhat friss tejet és sajtot. Pavilont építettek.

Hamar elhatároztuk, hogy megismerjük a szomszédokat.

- Te mész dolgozni, én pedig egyedül vagyok. Nem sok... Ismerned kell a szomszédaidat.

Még aznap este almás pitét sütöttem, és elmentünk ismerkedni. Egy idős nő nyitott ajtót.

- Passz, mosolyogva javasolta. - Milyen jó, hogy úgy döntött, meglátogat minket. Egyedül élünk. Látod, nincs itt sok szomszéd. Amikor láttuk, hogy elhelyezkedtél, boldogok voltunk. Miközben a nő mindezt mesélte, újabb kettő jelent meg a küszöbön – nagyjából az ő korában.

– Tessék, pitét sütöttem – nyújtott át nekik egy ételt a remekművemmel. - Katya vagyok. Ő pedig a férjem, Denis.

Körülnézve egészen szokatlan dolgokat sikerült észrevennem. Az egész pavilon tele volt különféle tégelyekkel, néhány folyadékkal, porral, gyökerekkel. Mindenütt gyógynövények száradtak.

– Varvara – ölelt meg az egyik nő. - Felteszem a szamovárt. – Paraska – mutatkozott be nekünk egy másik öregasszony. - Anastasia – mosolygott a harmadik, és kezet fogott Denisszel és velem. Bementünk a házba. Gyógynövény illata volt.

- Hogy érzed magad, lányom? – kérdezte hirtelen Varvara. - Nem nagyon émelyg?

„Furcsa” – gondoltam. - És honnan sejtette, hogy terhes vagyok? A gyomor még mindig elégnem látható". Leültünk teázni a tágas nappaliban, és Paraska így szólt:

- A babát Oleksiinak hívják. Február huszonötödikén kell szülnie, pontosan az ő angyalának a napján. Nem fulladtam meg egy kis pitétől. Honnan tudja a dátumot? Még én sem tudtam biztosan, mondta az orvos - február 20-án...

Egyszóval furcsa nagymamákkal barátkoztam össze. Mindenben különböztek a többiektől. Együtt sétáltunk, gyógynövényeket, gombát és különféle gyökereket gyűjtöttünk, állandóan főztünk valamit. Boszorkányok? Nem! Inkább... boszorkánydoktorok voltak. Mindenesetre nem egyszer láttam, hogyan jöttek hozzájuk különféle bájitalokért. Leginkább nők.

Egy nap egyedül voltam otthon, és süteményekre gondoltam. – Most egy tortát kérek, benne krémmel, gyümölcsökkel, a tetejére mandulaforgáccsal és...

- Katya, otthon vagy? — hallottam Anasztázia hangját az ajtó mögül. - Megengedhetem? – kérdezte Varvara. - Ne avatkozzunk bele, lányom? Ébren vagy? – kiáltott fel Paraska.

- Nyitva van! Bejön! - válaszoltam: - Nem alszom. Csak feküdj le pihenni, - kelt fel, hogy találkozzunk velük. Az öregasszonyok bementek a házba, én pedig szó szerint lefagytam. Egy hatalmas tortát tartottak, tetején tejszínnel és… mandulaforgáccsal. Olvastad a gondolataimat?

- Kényeztesse magát! Nagyon finom, friss a sütemény – nézett ravaszul Varvara. — Gyümölccsel benne... De ez még nem minden. Egyszer leültem írni egy listát, hogy mit vegyek először egy gyereknek. Mielőtt befejezhette volna, kopogtattak az ajtón. Varvara, Paraska és Anastasia mind együtt jöttek.

– Azt hittük, jól vagy a szülés előtt – kezdte Anastasia.

– És úgy döntöttünk, hogy elhozunk néhány dolgot a hősnek – vette fel Paraska. - Nézze... Nagymama kidobott két zacskó gyerekholmit a kanapéra.

- Micsoda szépség! De minek költeni annyit? Már írtam egy listát Denisnek – mutattam nekik a lapot. - És egyáltalán nem költünk, - vele– mondta Varvara trükkel a szemében. - Csak tudták, hogy minderre szükség van. Mindjárt megjelenik a baba...

Közvetlenül a szülésem előtt Denist üzleti útra küldték.

- Nos, hogy van ez? - Mérges voltam. — Mi van, ha hirtelen elkezdek szülni?! - Nem kezdesz. Ma van a tizennyolcadik. Így? És huszonharmadikán visszajövök. Huszonötödikén kellene szülni, mondták a szomszédok...

A férfit egy napra üzleti úton vették őrizetbe. Aztán nagy havazás kezdődött, a repülést elhalasztották. Megijedtem. Mi a teendő most? Elhatároztam, hogy huszonötödikén reggel hívok egy taxit, és bemegyek a kórházba. Jobb hamarabb, mint otthon.

– Nem könnyű autót hívni – lépett be a házba Anasztázia. — Vihar... – A mentőautó soha nem fog megérkezni... Nézze meg az időjárást – mondta Varvara. - Mit kellene tennem? - kezdtem el sírni. – És Denis nincs a közelben.

- A lényeg, hogy ne aggódj, minden rendben lesz. Denys holnap visszajön, te és Leshenka itt találkozunk vele – ölelt meg Paraska. Éjszaka rohamok kezdtek lenni, a nagymamám estétől fogva velem maradt, és szült. Úgy csinálták, mintha egész életükben szültek volna... Nem emlékszem, hogyan aludtam el. Reggel arra ébredtem, hogy Denis mellettem ül. A baba a kiságyban aludt.

- Köszönetet kell mondanom a szomszédoknak. Megmentették az életemet... – mondtam. - Hol vannak? Láttad őket? - Amikor megérkeztem, a nagymamám elment. Friss tej és piték az asztalon. Azonnal tudtam, hogy segítettek neked.

De... a nagymama háza be van deszkázva. Eltűntek...valahogy véletlenül láttam a tévében egy műsort, ami a pogány Rodi istenről beszélt. A legenda szerint három asszisztens szülésznője volt: Varvara, Paraska és Anastasia. Emlékszem, nagyon meglepődtem, mert így hívták volt szomszédainkat...

És egy idő után a nagymamák visszatértek a házukba. Én nagyonörvendezett

– Visszajöttetek – közeledtem hozzájuk Leshenkával a karomban. – Igen – ölelt meg minket Varvara. — A falu határában egy nő babát vár. És egyedül él... – A férfi elhagyta szegényt – tette hozzá Anasztázia. — És úgy döntöttünk... – ...hogy hamarosan szüksége lesz ránk – fejezte be helyette Paraska.

Zhanna Light

Következő

Három őrangyal női története

Olvassa el tovabba: