Az étkezőkanál keletkezésének története

Előző

evőkanál

Az evőkanál fénykép keletkezésének története

Az emberek az ókorban sürgősen szükségét érezték egy ilyen evőeszközre, mint egy étkezőkanál. És bár az evőkanál eredettörténete azt mondja, hogy a kanál sokkal korábban jelent meg, mint az étkezővilla, megjelenésének pontos dátumát mindeddig nem sikerült kideríteni.

Végül is az afrikai és dél-amerikai kontinensek egyes törzseiben szinte napjainkig az emberek továbbra is kagylót használnak folyékony élelmiszerek felszívására. Valójában maga a „kanál” szó az ókori görög és latin nyelvek „csigaház” kifejezéséből származik.

Az evőkanál keletkezésének története azt mondja, hogy az első ember által készített kanalak nem is fából vagy kőből készültek, hanem égetett agyagból készültek. Erre az anyagra nagy valószínűséggel azért esett a választás, mert evéskor nem volt szükség a kanál különleges erősségére, mert többnyire puha ételekkel fogyasztották. Az evőkanál eredettörténete arra utal, hogy az első evőkanál formája valamiféle félgömbhöz hasonlított, amelyhez egy nyél tartozott.

Az idő múlásával az evőkanál keletkezésének története is befolyt, más anyagokból kezdték készíteni, amiből fa, nagyhalak csontja, elefántcsont stb.

És mint tudod, az evőkanál eredetének története azt mondja, hogy az egyszerű népek, akik az ókorban a modern Európa területén laktak, fakanalat használtak, vagy egyszerűen csak kézzel ettek, míg a gazdag római patríciusok aranykanalat használtak. Az ókori Egyiptomban elefántcsontból, drágakövekből, ezüstből és aranyból készítettek a nemes uraknak szánt evőkanálokat, Délkelet-Ázsia országaiban a kézművesek porcelánból és kristályokból készítettek híres evőkanalat.

Ennek ellenére az ebédlő keletkezésének történeteSpoons elmondja, hogy az evőkanál fő és leggyakoribb anyaga természetesen a fa volt. Még őseink is, akik Anglia és Skandináv országok lakóihoz hasonlóan nagyszámú erdő között élnek, fakanalat használtak, amelyek választéka meglehetősen nagy volt, kezdve a szederhez való durva kanalakkal és a különféle munkákkal. Egyébként eddig az angolra fordított "kanál" szó gyakorlatilag rokon a "cod" szóval, és így hangzik: kanál. Az evőkanál eredetének történetét az aranyból és ezüstből készült első említés 1259-ből meséli el. Igaz, az ilyen evőkanálokat csak az arisztokraták használtak.

Továbbá az evőkanál eredettörténete azt mondja, hogy annak ellenére, hogy az evőeszközök bevezetésének divatja a rómaiaktól származik, akik előszeretettel használtak ovális, hosszú nyelű kanalakat, első alkalommal kerek bevágású kanalat és Európában elterjedt volt a kis fogantyú. Az evőkanál eredetéről azonban az evőkanál eredettörténete tájékoztat, hogy a 17. századra a kanál fokozatosan elnyerte a nálunk is megszokott formát, lapos nyélt és elliptikus merőkanálat kapott. És 1760-ban kapott modern formát, a modern evőkanál formájához hasonlót, éppen abban az időben, amikor a parókák, boucle-ok és krinolinok divatba jöttek.

Érdekes történet a 12 fős szolgáltatások megjelenéséről. Miért a 12-es számot választották, és nem valami mást? A lényeg az, hogy a reneszánszban divatba jött az úgynevezett apostoli kanalak készítése, amelyek nyelére mind a 12 apostol, Krisztus tanítványának figurái kerültek. Az újszülöttnek pedig szokás volt egy ezüstkanalat adni annak az apostolnak a képével, akiről a gyermeket elnevezték. Ez a szokás a többségnél ma is megfigyelhetőkeresztény országok. Hazánkban sajnos nem vert gyökeret a fent leírt formában. És ez egy kicsit más formára változott, amikor az újszülött első fogának levágása után ezüstkanalat adnak.

Az evőeszközök anélkül, hogy tudták volna, fokozatosan műalkotásokká váltak, arisztokratikus attribútumokká váltak, ráadásul nemcsak fényűző megjelenésük miatt, hanem a helyes használatuk készsége miatt is, például a teáskanállal csak egy csésze teában volt szabad cukrot keverni, inni pedig rossz modornak számított teát főzni vagy cukrot önteni belőle.

Szintén az evőkanál eredettörténete beszámol arról, hogy a 19. század legelején egy olyan ötvözetet találtak fel, amely nagyon hasonlított az ezüstre. Az ilyen ötvözetet melchiornak vagy argentánnak nevezték. Az ebből az ötvözetből készült evőkanál gyorsan népszerűvé vált nemcsak Európában, hanem Oroszországban is. A 19. század közepén, az ipar rohamos fejlődésének időszakában pedig elkezdtek alumíniumból készült evőkanálokat gyártani, amelyekre a Szovjetunió idején az evőkanálra határozottan emlékeznek.

Jelenleg a legyártott evőkanálok száma hihetetlenül nagy. A gyártáshoz használt anyagok pedig fa, műanyag, ezüst, arany és ezüst, rozsdamentes acél, alumínium stb. Eközben még mindig léteznek ilyen típusú kanalak, amelyek terjedelme és alakja tulajdonképpen megmarad. változatlan.

A fő kanalak a következők: étkezőkanál, teáskanál, desszertkanál. Ezenkívül úgynevezett segédkanalakat gyártanak: olajbogyóhoz, rákhoz, leveshez, tojáshoz, húsleveshez, gyümölcsökhöz és kaviárhoz.

És itt van egy szuvenírkanál, méretében egy teáskannához, csak azzal a különbséggel, hogy különféle tereptárgyak, címerek, zászlók vannak rajta annak az országnak, ahol ezt a kanalat gyártották.

TörténelemAz evőkanál eredete kellően lenyűgöző, és reméljük, hogy nem áll meg ebben a szakaszban.

Szerző: Daryna Solonenko kifejezetten a www.kulinarochki.ru számára

Következő

Olvassa el tovabba: