A cukor története

Előző

története
A kutatási eredmények szerint az elmúlt évszázad során az emberiség csak azt csinálta, ami hízott, és egyre vidámabb lett. Ez azért történt és történik, mert egy olyan antidepresszánst, mint a cukor, széles körben használnak.

A cukor először Indiában jelent meg, még az ie 1. században. Az ókori hinduk a világtörténelem során először tanulták meg a cukorszemek, édes nádfajták elpárologtatásával megszerezni. Valójában ennek a terméknek a neve az ősi indiai "sakkara" szóból származik, amely "méz illatú"-ként fordítja. Az ókori Kínában például kemény méznek, az ókori Egyiptomban pedig indiai sónak hívták.

A cukrot eleinte nemcsak étkezésre használták, hanem különféle légúti, gyomor-bélrendszeri betegségek kezelésére is, illetve szemmosásra is használták. Az ókori orvosok azoknak ajánlották a használatát, akik gyenge emlékezetre vagy rossz hangulatra panaszkodnak.

Ahogy most látszik, ez nem furcsa, de a középkorban az európaiak gazdagnak tartották azt az embert, akinek a fogait a fogszuvasodás érintette. Ez nyilván azért történt, mert csak a leggazdagabb emberek nem tagadták meg maguktól az édességeket.

Amikor hazánkba, vagy inkább az Orosz Birodalomba került, eleinte nagyon drága volt. Ha például a 19. század elején egy csirkéért 5 kopijkát (!), egy kiló marhahúsért 2 kopijkát fizettek, akkor egy kiló cukor, ami hozzávetőlegesen 400 gramm, 3 rubelbe került! Azok, akik nem tudták megvenni, dinnye-, körte- vagy görögdinnyemelaszt, mézet vagy méhészeti termékeket, nyír- vagy hársfalevet használtak az ételek édesítésére.

A nádcukor eleinte a gyarmati országokból érkezett Európába. De I. Napóleon uralkodása alatt, 1805-ben a britlegyőzte a francia-spanyol flottát, ezzel elvágva az Óvilágot a gyarmati cukorellátástól. És mostanáig éltünk volna cukor nélkül, vagy használtunk volna nádcukrot, ha nem egy német tudós, Marggraf kutatásai lettek volna, akinek sikerült cukrot nyernie különféle cukorrépákból. Azóta I. Napóleon személyes megrendelésére cukorrépát termesztenek.

1843-ban találták fel először a raffinátumot. Ez, mint ilyenkor lenni szokott, pusztán véletlenül történt. Egy kis cukorgyár tulajdonosa, a cseh Yakiv Rady látta, hogy felesége csúnyán megvágta az ujját, miközben darabos cukrot hasított. Később ő találta fel a kis kockacukor készítésére szolgáló speciális prést, amelyet "teacukor"-nak neveztek.

A cukor sokáig hozzáférhetetlen volt a hétköznapi emberek számára, de a 19. század végére gyártása egyre olcsóbb lett, és minden asztalon megjelent a cukor. Jelenleg a cukor mintegy 60%-át nádból, 40%-át cukorrépából állítják elő.

Az Egészségügyi Világszervezet napi 80-100 g-os egészséges cukorhatárt határozott meg. Ha azonban egy személy ülő életmódot folytat, a napi adagot 70 g-ra kell csökkenteni. Bár ez nem csak a tiszta cukorra vonatkozik, hanem az azt tartalmazó termékekre is. Például egy közepes alma 2 g cukrot tartalmaz, egy banán - 8 g, egy kis sütemény - 15-20 g, egy pohár Pepsi-Cola - 20 g. De egy tábla csokoládé tartalmazza a legtöbb cukrot - 40 g!

Szerző: Daryna Solonenko, kifejezetten a Kulinarochka.ru számára

Következő

Olvassa el tovabba: