Asszíria bukása

Előző
asszír

Asszíria bukása rendkívül gyors volt. Ugyanekkor még Kr.e. 660-ban. fejlődésének csúcsán volt, és egész Előre Ázsia legnagyobb állama volt, gyakorlatilag az egészet elfoglalta. Ettől a pillanattól kezdve azonban a birodalmat fokozatosan szétszakították a belső ellentétek és a külső ellenségek. Tekintettel az asszír hódítások természetére, mindig sok város volt a földjén, amely meg akart szabadulni az asszír uralomtól. Sok Mezopotámiában élő nép ellenségként fogta fel az asszír nemességet és papságot. Akkoriban a kereskedők is nagy hatalmat koncentráltak a kezükben, és kizsákmányolták az asszír városok lakóit. Valójában abban az időben Mezopotámia összes népe Asszíria halálát akarta, ez, mint betolakodó birodalom esküdt ellenségük lett. Asszíriát az oroszlán barlangjának, az akkori fővárost, Ninivét pedig a vér városának nevezték. Mind a belső, mind a külső ellenségek ezt hitték, ami végül Asszíria összeomlásához vezetett. A Kr.e. 657 és 655 közötti időszakban. Egyiptom egyik egyiptomi régiójának uralkodója megállapodást kötött Lydia királyával. Sikerült visszavernie a cimmerek portyáját, és remélte, hogy megszabadul Asszíria befolyásától. Psammetich kihozta Egyiptomot Asszíria hódoltságából, és ő lett az új fáraó. Ugyanakkor az asszír uralkodónak nem volt lehetősége arra, hogy hadsereget küldjön oda Egyiptom leigázására, így a lázadás szinte vértelen volt. Kr.e. 655-ben Kr.e. Asszíria háborút indított Elámmal, legyőzve csapatait, és a káldeusok és arámok segítségére sietett. Ennek ellenére Asszíria bukása még mindig egyre valószínűbb lett. Amíg az asszírok a kimmériek inváziójára vártak, Babilonban lázadás tört ki. Hosszas ostrom után elfoglalták Babilont, ami után ismét zavargások kezdődtek Elámban. És bár az asszíroknak végül sikerült elpusztítaniuk Elámot, a birodalom visszavonhatatlanul meggyengült. Az utolsóhatalmas uralkodó volt Ashurbanipal, akinek uralkodását jelentős eredmények jellemezték a tudomány területén. 626-ban bekövetkezett halála után Asshuretelilani kezdett uralkodni, akiről nagyon kevés információ maradt fenn. Ezen a ponton Nabopolassar leváltotta az asszír uralkodó dinasztia kormányzóját Babilonban. Őt a káldeusok követték, és Asszíriának ismét nyílt konfrontációba kellett lépnie régi ellenfelével, Babilonnal. Mi történt 616 előtt, nem ismert, mivel abból az időből nincsenek feljegyzések. Ebben az évben Ashurbanipal utódjának, Saraknak a testvére került hatalomra. Azt sem tudni, hogy bitorolta-e a hatalmat, vagy az egykori uralkodó meghalt a csatában. Ekkorra már sok olyan ország, amely az Asszír Birodalom részét képezte, elesett, érezve a központ gyengeségét. Asszíria még Egyiptommal is szövetséget kötött, bár ezt megelőzően az asszírok rendkívüli megvetéssel kezelték ezt az államot. Asszíria északi régiói megszenvedték a szkíták támadásait, és csak a központi része maradt erős hatalomnak. Asszíria bukása elkerülhetetlen volt, amikor Média Babilon megsegítésére jött, és kikerült az irányítás alól. Ezt megelőzően a helyzet korántsem volt kritikus – az asszír csapatok egyenrangúan harcoltak a babiloni hadsereggel, de Média csapása az ország szívében - Ashur szent városában - pusztító és visszafordíthatatlan volt. A médek inváziója ie 615-ben történt. e., gyakorlatilag senki sem tudott ellenállni nekik, mivel az asszír csapatok többsége keleten volt. Asszíria 614-ben megsemmisült, ezzel egyidőben végleg összeomlott az asszír csapatok harci szelleme, a babilóniaiak összecsapásban legyőzték az asszírokat. Nabopasalar nem segített a médeknek Assur kifosztásában, hogy ne menjen szembe saját vallásával, amely ellenezte a mezopotámiai istenek templomainak kifosztását. Kr.e. 613-ban Saraknak sikerült legyőznie az arám törzsek segítségévela babiloniaknak, de a médek, egyesülve akkor az északi barbárokkal és a babiloni sereg maradványaival, Ninivére vonultak és az ostrom alatt bevették. Az asszírok minden hatalma megszakadt. Az évkönyvek azt mondják, hogy Sarak nem tudta elviselni a vereség keserűségét, és berohant égő palotájába. Az asszír sereg egy részének sikerült Háránba menekülnie, ahol az egyiptomiak támogatása ellenére Kr.e. 605-ben végül vereséget szenvedett. van.

Következő

Olvassa el tovabba: