Sürgősségi ellátás toroktályog esetén

Előző

esetén
A kezeletlen anginás epizódok számos szövődményt hordoznak magukban – ez a tény nem szorul megerősítésre. Az akut mandulagyulladás nem megfelelő terápiájának leggyakoribb következményei közé tartoznak a gyulladásos folyamatok a peritonsillaris terület paratonsillaris szövetében. A legtöbb esetben az ilyen tályogok a páciens állapotának stabilizálása után jelennek meg. De nem kevésbé ritkák azok az epizódok, amikor a betegség akut szakaszában tályogos torokfájás fordul elő.

A paratonsillaris tályog (PTA) formájában jelentkező szövődmények a betegek életkorától függetlenül fordulnak elő. A peritonsillaris tályogok gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt előfordulhatnak. Mi olyan szörnyű a paratonsillaris tályog által bonyolított anginában? Először is fennáll a gennyes tartalom terjedésének lehetősége a nyak környező szöveteiben. És ez viszont olyan súlyos szövődményeket fenyeget, mint a mediastinitis, a parapharyngealis tér flegmonája, szepszis és így tovább.

Tartalom

  • Mi az a paratonsillaris tályog?
  • Klinikai kép
  • A betegség kezelése
  • A paratonsillitis szövődményei
  • A tályogok megelőzése

Vissza a tartalomjegyzékhez

Mi az a paratonsillaris tályog?

A peritonsillaris tályog a paratonsillitis végső szakasza: gyulladásos folyamat a palatinus mandulákat körülvevő szövetekben. A patológia a paratonsillaris területen belül fordul elő virulens fertőzés behatolása után. A leggyakoribb kórokozók a streptococcusok, a staphylococcusok, a Candida nemzetséghez tartozó élesztőgombák, valamint a Haemophilus Influenzae, a Klebsiella és az Escherichia coli.

A paratonsillitis különböző életkorú betegeknél fordulhat elő, és a garat gennyes folyamatai között az első helyen áll a lefolyás súlyossága és a betegség kezelésének összetettsége szempontjából. A tályog leggyakrabban a nem megfelelő terápia eredményeként jelentkezikaz akut mandulagyulladás (mandulagyulladás) minden formája. Ennek ellenére sok szakértő megjegyzi a betegség szezonalitását. A peritonsillaris tályog eseteit leggyakrabban kora tavasszal és mély, késő ősszel rögzítik.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Klinikai kép

paratonsillaris
A paratonsillaris tályog tünetei jóval a kialakulása előtt jelentkeznek. A közelgő katasztrófa első jelei, például egyoldalú éles torokfájás, nyelési fájdalom, két-nyolc nappal a tályog megjelenése előtt láthatók. Fokozatosan romlik a beteg állapota, állandó fájdalmak jelentkeznek a paratonsillaris területen, és láz kezdődik.

Ezenkívül a paratonsillaris tályogot az alábbi tünetek jellemzik:

  • Állandó fejfájás előfordulása
  • Nyirokcsomók megnagyobbodása
  • Kellemetlen, rothadt szag megjelenése a szájból
  • A fonáció megsértése
  • Triszmus (a rágóizmok tónusos görcse) előfordulása
  • A szervezet általános mérgezése
  • Fájdalom előfordulása a fülben

Általában a tályog a torokfájás után jelentkezik, amikor az általános gyulladás megszűnt, és a beteg állapota javult. A klinika hirtelen és gyors hipertermiával kezdődik 39 C-ig (egyes esetekben a hőmérséklet még tovább emelkedik). Fájdalom jelentkezik nyelés vagy ivás közben (odinofágia). A fájdalom szindróma gyakran az egyik oldalon lokalizálódik. Lehetőség van a nyelv eltolása az egészséges mandula irányába.

A jövőben a helyzet alakulásának két változata figyelhető meg. Vagy a kezelésnek köszönhetően elmúlik a gyulladás, vagy három-nyolc nap múlva tályog alakul ki, amelyet műtéti úton kezelnek. Ugyanakkor gyakran ismét megjelenik a paratonsillaris tályog. Az aerob és anaerob baktériumok hozzájárulnak a visszaeséshez. A folyamatban gyakran részt vesznek a Staphylococcusok, a streptococcusok és a Hemophilusok.

Vissza a tartalomjegyzékhez

A betegség kezelése

A peritonsillaris régióban kialakuló tályogok nem gyógyíthatók otthon. Az angina kezelésére használt összes eszköz hatástalan. Még ha a tályog megérett, és úgy gondolta, hogy a genny kiszivárgott, ez korántsem így van.A kóros gennytartalom nagy része a lágyrészek mélyén maradt. Idővel a kóros mikroflóra hozzájárul a gennyes tömegek kialakulásához. A tályogban lévő genny addig halmozódik fel, amíg el nem éri a kritikus tömeget, és meg nem történik újbóli kiáramlása.

"Fontos: az anginával járó paratonsillaris tályogot kizárólag járóbeteg-ellátásban, műtéttel kezelik. Az öngyógyítás pertonsillaris tályogok kialakulásával elfogadhatatlan!!!"

A paratonsillaris tályog a sürgős orvosi beavatkozást igénylő betegségek csoportjába tartozik. Mint minden tályogtípust, a paratonsillaris tályogokat sebészileg, bemetszéssel kezelik. Ugyanakkor a tályog típusa meghatározza a műtéti tervet.

A tályog domináns helyétől függően a paratonsillaris tályogok négy típusát különböztetjük meg:

  • Anterosuperior
  • Anteroinferior
  • Oldalsó
  • Hátulsó

A legveszélyesebbnek és legnehezebben operálhatónak az oldaltályogot tartják, amely átterjedhet a peripharyngealis sejttérbe. Ezenkívül a műtétet bonyolíthatja az izomszövet-trizmus esetleges előfordulása. Ez jelentősen megnehezíti mind a paratonsillaris genny diagnózisát, mind a műtétet. Sikeres műtét után a beteget leürítik az érintett területről, ezáltal enyhítik a szöveti nyúlásból eredő fájdalmat.

Ezenkívül antibiotikum-terápiát és antihisztamin-csoport gyógyszereit írják elő. Lázcsillapítót és fájdalomcsillapítót kínálnak a betegnekgyógyszerek A fertőtlenítő oldatokkal történő öblítés a paratonsillaris tályogok kezelésében is bevált. A beteg leggyorsabb felépülése érdekében glükokortikoszteroid gyógyszereket írnak fel.

A posztoperatív időszakban a diéta is nagy jelentőséggel bír. A páciensnek meleg, puha vagy akár félfolyékony, vitaminokkal és nyomelemekkel dúsított étel javasolt. A test gyors méregtelenítésére a betegeket gyakori és bőséges ivásra írják fel. Kedvező prognózis esetén a beteg keresőképtelenségének időtartamát átlagosan tíz-tizennégy napra számítják.

Szüksége van érzéstelenítésre?

Általános vélemény, hogy a paratonsillaris tályog eltávolítását kizárólag helyi vagy általános érzéstelenítésben kell elvégezni. De amint azt a gyakorlat mutatja, a jó és hatékony helyi érzéstelenítés PTA-val valójában lehetetlen. A bemetszés helyének felületes érzéstelenítése (locsolás vagy kenés) még haszontalanabb.

Az érzéstelenítők injekciós (parakapszuláris) beadása sem vezet a kívánt eredményhez, mivel a befecskendezett folyadék hatására a tályog összenyomódásából adódóan még nagyobb fájdalomszindrómát okoz. Más szóval, a paratonsillaris tályog felnyitását a sebész altatás nélkül vagy általános érzéstelenítésben végzi.

Abban az esetben, ha a betegnek triszmusa (görcse) van, és a száj teljes kinyitása nem lehetséges, intradermális novokain blokádot végeznek az alsó állkapocs sarkának területén azon az oldalon, amelyen a tályogot diagnosztizálnak."

Hogyan zajlik a művelet?

Ha a beteg beleegyezik abba, hogy elviseli a fájdalmat és eltávolítja a tályogot érzéstelenítés nélkül, a sebész a tályogot vékony hegyes végű Pean bilinccsel nyitja fel. A boncolás után az üreget leürítjük és fertőtlenítőszerekkel kezeljük. Abban az esetbenparatonsillaris tályogot diagnosztizálnak gyermekeknél vagy szorongó betegeknél, általános érzéstelenítést alkalmaznak. Ezenkívül általános érzéstelenítést végeznek a mandulaeltávolítás (mandulák eltávolítása) indikációira.

A mandulák eltávolításának fő indikációi (mandulaeltávolítás):

  • Ismétlődő mandulagyulladás
  • A tályog kedvezőtlen lokalizációja, amely megakadályozza a hatékony vízelvezetést és disszekciót
  • Változások hiánya a tályog boncolása után
  • A tályogok által okozott szövődmények tüneteinek megjelenése

Ha a műtétet általános érzéstelenítésben végzik, akkor a mandulaműtétet (ugyanabban az érzéstelenítésben) általában a tályog eltávolítása után hajtják végre. A mandulák eltávolítása az érintett oldalról történik, és meglehetősen gyakran mindkét mirigyet eltávolítják a műtét során.

A második mandula eltávolításáról minden esetben a sebész dönt. De amint azt a gyakorlat mutatja, a legmegfelelőbb mindkét mandula egyidejű eltávolítása. A műtét a beteg mirigykel kezdődik, mivel ebben az esetben a másik oldalon történő sebészeti beavatkozáshoz való hozzáférés jelentősen leegyszerűsödik.

Vissza a tartalomjegyzékhez

A paratonsillitis szövődményei

A peritonsillaris tályog az esetleges szövődmények miatt veszélyes. Minősített kezelés hiányában a felhalmozódott genny a nyak lágy szöveteibe áramlik, és olyan kóros folyamatokhoz vezet, mint:

  • Garattályog
  • Ludwig anginája
  • Vérmérgezés
  • Szövetnekrózis
  • Mediastinitis
  • A parafaringeális tér flegmonája

Mindezek a betegségek nehezen kezelhetők, és a páciens hosszú távú kórházi kezelését igénylik az ENT osztályon. Sőt, ezekben az esetekben minden esetben komplex sebészeti beavatkozásokat végeznek nagy műtéti területtel. Nézzük a legszomorúbb következményeketkezeletlen paratonsillaris tályog.

  • Garattályog

A retropharyngealis vagy retropharyngealis tályog gyakori szövődménye a paratonsillaris tályog előrehaladott epizódjainak. A gégeüreg bejáratának akut duzzadásához, valamint spontán disszekció esetén fulladáshoz vezet.

  • Ludwig anginája

A szájfenék lágyrészeinek gennyes-nekrotikus kétoldali gyulladása, amely az izmok lágyulásához és olvadásához vezet az egészben vagy különálló területeken. A Ludwig-féle anginát nehéz kezelni. A betegség kezelése összetett, az érintett nagy üreg kötelező műtéttel történő megnyitásával. A műtét során gyakran necroctómiát is végeznek.

  • Mediastinitis

A mediastinum gyulladása, amely életveszélyes betegség, amely sürgős sebészeti beavatkozást igényel, mivel a mediastinitis rostos szövetek kiterjedt növekedéséhez vezet a légutak és a szomszédos erek körül.

Ezenkívül a paratonsillaris tályogok oropharyngealis flegmon kialakulásához, valamint nekrotikus szövetek kialakulásához vezetnek a szomszédos térben. A szepszis gyakran megfigyelhető előrehaladott akut mandulagyulladás esetén, amelyet tályog bonyolít.

Érdekes tények

  • George Washington paratonsillaris tályogok okozta szövődményekben halt meg
  • A híres francia reneszánsz író, Michel de Montaigne is a PTA-ban halt meg
  • Ala ad-Din Tekesh szultán peritonsillaris tályogban halt meg

Vissza a tartalomjegyzékhez

A tályogok megelőzése

A peritonsillaris tályogok megelőzésére nincsenek ilyen általános specifikus módszerek. Mindazonáltal minden férfinak be kell tartania számos szabályt, amelyek hozzájárulnak az immunitás erősítéséhez és ellenállásának növeléséhezfertőző hatásokra.

Így például a gennyes tályogok előfordulásának megakadályozása érdekében a paratonsillaris régióban hasznosak a helyi és általános testkeményítő eljárások. Ugyanolyan hatékony:

  • Testnevelés órák
  • Szisztematikus sportterhelések
  • Levegő és víz eljárások
  • Ultraibolya sugárzás

A fertőzési gócok megszüntetése érdekében fontos a szájhigiénia betartása. Így például a szuvas elváltozásokkal, adenoidokkal, ínygyulladással rendelkező fogak a kórokozó mikroflóra állandó forrásai. Kedvezőtlen tényezők egybeesésével aktívabbá válhat.

De kétségtelenül a paratonsillaris tályog a nem megfelelő anginás epizódok klinikai megnyilvánulása. Ezért az akut mandulagyulladás kezelésében olyan fontos, hogy időben ésszerű kezelést kérjen a klinikán, és kövesse az orvos által előírt kezelési rendet.

De még azokban az esetekben is, amikor a torokfájást tályog bonyolítja, az orvos időben történő látogatása rövid időn belül megmentheti a beteget a betegségtől. A paratonsillaris tályog prognózisa általában kedvező. Tíz-tizennégy nap elteltével a beteg visszatérhet dolgozni.

Következő

Olvassa el tovabba: