Jeszenyin versei az őszről

Előző

Szerhij Jeszenyin gyönyörű őszi verseit kínáljuk Önnek. Mindannyian jól ismerjük Serhiy Yesenin verseit az őszrőlgyermekkorunktól fogva, és néhányan fel is olvassák őket gyermekeiknek és unokáiknak. Ezek a versek a különböző osztályok iskolai tantervében szerepelnek.

Jeszenyin őszről szóló rövid versei nemcsak a nyelv és a memória fejlesztését segítik, hanem az év gyönyörű időszakával, az őszrel való megismerkedést is.

szél
Jeszenyin versei az őszről

Kigyomlált egy aranyligetet – Szerhij Jesenin

Kigyomlált egy aranyligetet

Nyírfával, vidám nyelvvel,

És a darvak szomorúan repülnek mellette,

Nem sajnálnak többé senkit.

Kit kell sajnálni? Végül is a világ minden utazója -

Elmegy, bemegy és újra elhagyja a házat.

A kender ember minden halottról álmodik

Széles holddal egy kék tó fölött.

Egyedül állok a síkság közepén meztelenül,

És a darvakat elviszi a szél,

Tele vagyok gondolatokkal a vidám fiatalságról,

De nem sajnálok semmit a múltban.

Nem sajnálom az elvesztegetett éveket

Az orgonavirág nem kár a lélekért.

A kertben vörös berkenye máglya ég,

De nem melegíthet senkit.

A berkenyekefék nem égnek,

A fű nem tűnik el a sárgaságtól,

Ahogy a fa csendesen hullatja a leveleit,

Szóval szomorú szavakat dobok ki.

És ha eljön az idő a szélben,

Kapard össze őket egyetlen haszontalan csomóba...

Fogalmazd meg úgy.. hogy a liget aranyszínű

Kedves nyelven válaszolt.

Serhiy Yesenin - A mezők össze vannak nyomva, a ligetek csupaszok...

Összeszorultak a mezők, csupaszok a ligetek,

Köd és nedvesség a vízből.

Keréken a kék hegyekért

A nap csendesen gurult le.

A felásott út alszik.

Ma volt egy álma

Eléggé

Szürke a tél várakozásbal…

***

Ősz

R. V. Ivanov

A szirtről a boróka csendesebb. Autumn, egy vörös hajú kanca vakarja a sörényét.

A partok folyótakarója fölött Hallod a patkójának kék csörgését.

Scheming-wind óvatos lépéssel Leveleket fújok végig az útpárkányokon

És csók a berkenyebokoron A fekélyek vörösek a láthatatlan Krisztusnak.

*** A bagoly ősszel visít

Ősszel bagoly huhog Útseb rése fölött. Repül a fejem, Elsorvad az aranyszőr bokor.

Mező, sztyeppe "ku-gu", Szia, kék nyárfa anyám! Hamarosan a hóban fürdő hold, Fia ritka fürtjeibe fog ülni.

Hamarosan fázok levelek nélkül, Csillagcsengéssel töltöm be fülemet. Nélkülem ifjak énekelnek, Az öregek nem hallgatnak rám.

Új költő jön a mezőről, Az új erdőben sípok hirdettek. Őszesen fúj a szél, Őszesen suttognak a levelek.

***

Arany levelei kavarogtak – Szerhij Jeszenyin

Kavarogtak az arany levelei A tó rózsaszín vízében, Mint a pillangók, egy fénycsapat halványan a csillaghoz repül.

Ma szerelmes vagyok ebbe az estébe, Szívemhez közel sárgul a völgy. A fiú-szél a válláig Leborotválta a nyírfa szegélyét.

S a lélekben és a völgyben hűvösség, Kék alkony, mint birkanyáj, A néma kert kapuja mögött Megszólal és megáll a harang.

Soha ilyen takarékosan Így hallgattam az értelmes húsra, Jó lenne, mint a fűzfaágak, A vizek rózsaszínébe zuhanni.

Jó lenne a szarvasra mosolyogva, Szénát rágni a hold arcával... Hol vagy, hol vagy, csendes örömöm, Mindenkit szeretni, semmit sem kívánni?

***

Az út a vörös estére gondolt...Az út a vörös estére gondolt, Rowan bokrokködösebb mélységek. A régi ház a küszöb állkapcsával Rágja a csend illatos puha tésztáját. Az őszi hideg finoman és finoman A ködön át a zabudvarba lop; A kék üvegen át egy sárga hajú fiú rávilágít a sakktáblás játékra. A trombitát átölelve csillog a fürtök mögött Hamu zöldell a rózsaszín kemencéből. Valaki elment, és a vékony ajkú szél Valakiről suttog, aki eltűnt az éjszakában. Valaki már nem tapossa a sarkával a ligeteket Apróra vágott levelek és aranyfű. Hosszú sóhaj, vékony merüléssel harang, Csókolja a nyavalyás bagoly csőrét. Egyre sűrűsödnek a felhők, béke és szendergés az istállóban , A fehér utat csúszós vizesárok mintázza... És az árpaszalma finoman visít, Tehenek bólogatnak az ajkukon lógva.

*** Ősz

Ősz! Sűrű az ég, Zajos a szél. Unalmas a természet Mindenhová néz.

A virágok elhervadtak, a fák csupaszok: A kertek elhaltak, szomorú sorsok.

És a madarak nem hallatszanak, Mindenki elrepült. Tavaly tavasszal Egy dalt énekeltek.

Ősz! Sűrű az ég. Esik az eső, Szomorú, unalmas Fogy az idő.

Következő

Olvassa el tovabba: