Ősi városokFönícia röviden

Előző
röviden

A Kr.e. 13. század végén. az Egyiptomot, Asszíriát és a Közel-Keleten a hatalomért folyamatosan harcoló hettita királyságot meggyengítő „tengeri népek” beözönlése miatt az ókori Fönícia városainak sikerült felszabadulniuk és függetlenedniük. Egyesülésük azonban soha nem történt meg egy uralkodó alatt – Fönícia, a Földközi-tenger keleti partja mentén fekvő vékony földsáv több városállamból állt. Mindegyik független volt, és a régió vezetése csak elvont lehetett – egyetlen városnak sem volt közvetlen hatalma a másik felett.

A Kr.e. 13. és 12. század fordulóján bekövetkezett megrázkódtatások következtében. pl., Sidont kifosztották, és elvesztette kimondatlan vezető szerepét a föníciai városok között. A többiek közül a legerősebb Tírusz volt, amely Fönícia idegen államoktól való függetlenségének 400 éve alatt nagy jólétet ért el. Csúcspontja a Kr.e. 10. század közepén volt. e.., I. Hirám király uralkodása alatt, aki Salamon idejében élt. Jelentősen bővítették a várost, mesterségesen bővítették a szigetet, amelyen egy része állt, és magában a városban is ivóvízforrást fedeztek fel, így a város aligha tarthatott külső veszélyektől.

Ebben az időszakban az ókori Fönícia szinte minden városa gazdag lett. Soha nem vívtak nagyobb háborúkat, a kereskedelemre és a diplomáciára támaszkodtak. A föníciaiak gazdaságának alapja a kereskedelmi kapcsolatok, a halászat és a bányászat volt a Libanoni-hegységben. Értékes fafajták nőttek itt, a föníciaiak aktívan kereskedtek fával, gyapjúval, egyedi lila festékkel és üveggel. Más országokból és gyarmataikból származó árukat is értékesítettek. A fő bevételi forrást azonban a rabszolga-kereskedelem jelentette. A rabszolgabirtoklási rendszert Föníciában a története során megőrizték. A görög történészek sikeres rabszolgalázadásokról számoltak be Tíruszban, de ezek nem változtattak a dolgok rendjén.

Következő

Olvassa el tovabba: