Az iparosítás a Szovjetunióban röviden

A Szovjetunió iparosodását röviden leírják a múlt század 20-as éveire visszanyúló dokumentumok. A bolsevik párt kezdeményezésére, V. V. Dzsugasvili (Sztálin) személyesen tartotta. Ez volt a neve annak idején egy innovatív iparág felépítésének. Vagyis az összes meglévő produkcióban technikai fejlesztéseket és újak létrehozását tervezték.

Valójában az iparosodás, a nyugati világhoz képest érezhető lemaradással, már az Orosz Birodalom bukása előtt, a 19. században elkezdődött, de ez a probléma nem sokkal a Szovjetunió megalakulása után súlyosbodott. A „baloldali ellenzékiek” a lehető leggyorsabb ütemet követelték, míg a „jobboldali elfogultság” a mérsékelt fejlődést, a források lassú felhalmozását kívánta új ipari létesítmények létrehozására. Mint kiderült, a NEP nem tudja biztosítani az iparosodási folyamat felgyorsítását, ezért 1929-ben úgy döntöttek, hogy megnyirbálják ezt a politikát, hangosan "a kapitalista eszmék kudarcának" nevezve.

Az első ötéves tervekben az iparosodás felgyorsítása valósult meg. Az 1928-1932 közötti ötéves terv kidolgozása az 1920-as évek közepén kezdődött, és az Állami Tervbizottság és az Ukrán Nemzeti Népköztársaság szervei végezték el. Ezekben a szervezetekben különböző növekedési ütemeket vettek figyelembe – kezdeti vagy optimális terveket. 1928 őszén Dzsugasvili és Szentpétervár kérésére. Művészet. Kujbisev, a következő évre tervezett számadatokat közölték, azokat az optimális terv alapján állították össze. A kiadások jelentős része a nagyipar fejlesztéséhez, a termelőeszközök biztosításához kapcsolódott. Hamarosan azonban megjelent egy olyan fogalom, mint a "tervezett maximalizmus", az előre jelzett terveket többször is túlbecsülték (egyes információk szerint Dzhugashvili személyesen hozzáadott egy nullát minden tervezett számhoz). A tervek végrehajtásának elmulasztása azoktól függetlenül is a legmagasabb fokú büntetéssel sújthatócsillagászati

Így a Szovjetunióban az iparosodást röviden a "folyamat a folyamat kedvéért" szavak jellemzik. Az iparosítási és gazdaságfejlesztési tervek csak mennyiségi mutatókat vettek figyelembe. Ennek eredményeként hatalmas mennyiségű gyenge minőségű termék jött létre, amelyeket nem vittek be a külföldi piacokra. A nagy gazdasági világválság körülményei között a Szovjetunió nem tudta elérni a tervezett mutatókat, de a nyilvánosságot bejelentették, hogy négy év alatt teljesíti az ötéves tervet. A mezőgazdaságban az állami politika több millió ember halálát eredményezte – a tervezett feladatok teljesítése érdekében az utolsó élelmet is elvették a dolgozóktól. Ennek ellenére az Uniónak sikerült megfelelő technikai alapot teremtenie a második világháború túléléséhez. Befejezésével a Szovjetunió folytatni tudta a megszakadt folyamatot, és ipari állammá vált, 1960-ra az iparosítás befejeződött.