Azték fegyverek röviden

Előző
fegyverek

Az aztékok fegyverei primitívek voltak, de változatosak voltak, és az ellenség elfogásának fő célját szolgálták. A csatákban az aztékok nem megölni, hanem elfogni próbálták ellenségeiket, ezért közelharci fegyvereik nagy része elkábította és megsebesítette az ellenséget, de nem ölték meg. Bár az aztékok tudták, hogyan kell feldolgozni bizonyos típusú fémeket, fegyvereik kizárólag kőből és fából álltak. Az íjászok és lövészek, szilícium- vagy obszidiánhegyekkel felfegyverkezve, léptek be először a csatába.

Az aztékok az íjat a vad törzsek primitív fegyverének tartották, így csak olyan katonák voltak felfegyverkezve velük, akik egyetlen ellenséget sem kaptak el. Az íjak egyszerűek voltak – tömör fából vágták őket, az íjhúr pedig az állatok ina volt. A nyilakat is kőhegyekkel koronázták meg. Az aztékok körében tekintélyesebb távolsági fegyver volt az atlatl - egy fém lándzsa, egyfajta lándzsa heveder. A harcosok a huroknál egy lándzsa bevágással ellátott kemény fát tartottak, és nagy erővel lendítettek és elengedték a lándzsákat.

Az azték közelharc fegyverei zúztak. A harcosok kis cuauololla faütőkkel voltak felfegyverkezve, de a jaguár harcosok, sasharcosok és más harcosok, akik legalább két ellenséget elfogtak, macuavitl-al voltak felfegyverkezve – az azték fegyverek legjobb példájával. A macuavitl három ujjnyi vastag falemezből állt. A lemez éles szélei mentén hornyokat vágtak, amelyekbe kis obszidián pengéket rögzítettek. Ragasztóval rögzítették. A macuavitlnak voltak kétkezes változatai, és ha a fegyverben kettő helyett négy penge volt, akkor macuavitsoctlinak hívták.

A csatában az aztékok bőrpáncélzattal és bambuszból, nádból vagy fából készült pajzsokkal védték magukat. A pajzsokat szövettel bélelték ki, kívülről pedig a harcos öltözékének megfelelően díszítették. Néhánya pajzsokon még számszeríjjal sem lehetett áthatolni.

Következő

Olvassa el tovabba: