A szocializmus a Szovjetunióban röviden

A szocializmus a kommunizmus fejlődésének első szakaszának a neve, amelyet a Szovjetunióban próbáltak megvalósítani. Maga a szocializmus egy olyan típusú társadalom, amely Marx és Engels tana szerint éppen most távolodott el a kapitalizmustól, és folyamatosan a kommunizmus felé halad. A Szovjetunió szocializmusa röviden kudarcos kísérletté vált.

1929-től 1965-ig próbálták megépíteni, és ez az idő jellemezte, hogy ezrek és ezrek haltak meg a lágerekben, ami nem különbözött a német koncentrációs táboroktól. A Szovjetunió vezetői számára a szocializmus öncél lett, amellyel elfedték az atrocitásokat és diktatúrájukat. Az emberek bármilyen, a szocialista doktrínával nem összeegyeztethető életre vonatkozó követelése ellenvéleménynek minősült, és súlyosan büntették. Államtörténeti „teljes győzelmét” sokszor kihirdették, minden alkalommal egy-egy eseményhez kapcsolták.

A bürokrácia visszaszorítása, a következő ötéves terv befejezése – ez egy egyenes bohózat, amely a jó kezdetből igazi cirkuszsá változott. Hiszen az igazi szocializmus megjelenésével az állam iránti igénynek is el kellene tűnnie, de a felső hatalom nómenklatúrája tétlenül és luxusban élt, és semmi esetre sem áll szándékában egy hatalmas ország feletti hatalom elvesztése. A teoretikusok azon próbálkozásait, hogy az állam elsorvadását, mint szükségszerűséget a szocialista doktrínából kizárják, "ellenforradalmi eszméknek" nevezték.

A Szovjetunióban a szocializmus építésére tett kísérletek csak eredménytelennek nevezhetők. Részletesebben, az államalapítás óta próbálták felépíteni, és minden alkalommal kudarcot vallottak. Az államalakulás során nem lehetett a hatalmas néptömegeket, ahol minden termelés a parasztokon múlott, az állam javára irányuló kollektív munkára orientálni. Ezzel egy időben bejelentették a NEP-re való átállást. Ez egy „visszavonuláskapitalizmust" 1929-ben leállították, majd a szocializmusért folytatott küzdelem új hulláma kezdődött. Hatalmas számú ember pusztítása és éhezése jellemezte, 1932-1933-ban egész régiók szenvedtek kegyetlenül a mesterséges éhínségtől.

Általánosságban elmondható, hogy a Szovjetunió szocializmusának története a lehetetlen elérésére irányuló hiábavaló próbálkozások története. A kapitalizmus maradványaitól való megszabadulás alkalmatlan, és ami a legfontosabb: őszintétlen kísérletei a tömegek elszegényedéséhez vezettek. Sok teoretikus, aki a szocializmus kérdését kutatja, egyetértett abban, hogy érkezése csak az állampolgárok jólétének növekedésével hozható összefüggésbe. Enélkül a szocializmus álma csak egy lehetetlen utópia álma volt.