Találós kérdések, közmondások és versek a farkasról

Előző
versek

Találós kérdések, közmondások, mondák és versek a farkasról

Farkas... A rosszindulat, a szürkeség és az erő feltétlen jelképe a népművészetben. Igen, a farkas veszélyes, de leggyakrabban a népszerű pletykák mások bűneivel vádolják, amelyek egyáltalán nem farkasbűnök. "A dicsőség a farkasé, de a bárányt a bagoly hurcolja" - a tisztátalan pásztorok gyakran tulajdonították saját bűneiket a farkasoknak. Igen, ezeknek az állatoknak a veszélyének mértékét ma már nagyrészt az ember határozza meg – a vadászok annyira tenyésztettek és lőttek le minden erdei állatot, hogy az éhes farkasoknak lakottabb helyeken kell vadászniuk, ahol elkerülhetetlen az emberrel való konfliktus.

A farkasok olyan tulajdonságokkal és szokásokkal rendelkeznek, amelyek nem jellemzőek más állatokra. Még a védtelen madarak is bátran rohannak a fiókák védelmére a fészek megtámadása esetén, de a farkasok valamiért nem teszik meg – a farkaskölykök hiába hívnak segítséget idősebb rokonaiktól, csak úgy tudnak elmenekülni. menekül. És ez annak ellenére van így, hogy a farkasok nagy tisztelettel bánnak utódaikkal - tanítják a farkaskölyköket, sokat szórakoznak velük és játszanak. És még - a farkasoknak meglehetősen furcsa kapcsolatuk van a kutyákkal: úgy tűnik, hogy a farkasoknak nem vadászat közben kell "megölniük" a vadászkutyákat (és ráadásul a farkasok gyakran támadják meg a kutyákat a falvakban, a barlangjukban), hanem az erdőben " "szürke. cápák" meg sem próbálnak megbirkózni a kutyákkal, tehetetlenül menekülnek, és közvetlenül a vadászok lövései alá esnek.

Sok különböző mítosz kering a farkasról. A farkassal szembeni ősrégi ellenségeskedés gyökerei a farkasnak a háziállatokhoz való viszonyában rejlenek. A mezőgazdaság évszázadok óta az emberi lét alapja, ezért az emberek annyira buzgón keresték azokat a tényezőket, amelyek az éhezés szélére sodorhatták őket. Jelenleg a farkasok nem fenyegetik a mezőgazdaságot, de sajnos nem felejthetjük el a régi bűnöket.

Találós kérdések a farkasról

Szürke, ijesztő és fogas Zavart keltett. Mindenaz állatok elszaladtak. Megijesztettem azokat az állatokat... (Farkas)

Ki fázik télen Dühösen, éhesen mászkál? (Farkas)

A szürke fehéret kerget, Fehér emberekkel akar vacsorázni. Ahogy utoléri, a fogával csattog: Fehér - szegény, telt - ... (Farkas)

Csak a rókával barátkozik, Ez a vadállat mérges, dühös. Kattog a foga, úgy kattog, Nagyon ijesztő szürke... (Farkas)

Úgy néz ki, mint egy juhászkutya. Ami nem fog, az éles kés! Tátott szájjal fut, Készen áll a juhok megtámadására. (Farkas)

Szürkés, fogas. Kotorászni a mezőkön, Borjakat és bárányokat keres. (Farkas)

Példabeszédek, mondások és előjelek a farkasokról

Félni a farkasoktól - ne menj az erdőbe. Mind a farkasok jóllaktak, mind a juhok épek. A farkas és a bárány könnyei kihullanak. Hiába eteted a farkast, benéz az erdőbe. Egy farkast olcsón bérelnek pásztornak, de a világ elgondolkodik. A dicsőség a farkasé, Száva pedig vonszolja a bárányt. A farkas foga táplálkozik, a nyúl lábát viszik, a róka farka véd. A farkas nem pásztor, a disznó nem kertész. Nem versennyel győzöd le a farkast, hanem fogadással. A farkas az ekében van, és a réten. Jaj a juhoknak, ahol a farkas a vajda. A farkas minden évben vedlik, de minden megtörténik. Báránybőrben farkas is látható. Farkas nem eszi meg a farkast. A farkast nem a farkas mérgezi meg. A kecskét látva a farkas elfelejti a zivatart. Egy szóval nem lehet farkast megölni. Farkasnak született, soha nem rókának.

Versek egy farkasról

***

Törmelék között, a gyökerek között, Miután megnyitott egy lyukat a házhoz, A farkascsalád bővült...

Farkas

Petrovszkij György

Vékony farkas bolyong az erdőn... Még a gyomor is a hátára tapadt. Még a szegény ember szája is merev; Az idő közeledik a tavaszhoz. A farkas átszitálja a hideget, És van szépség a faluban! Itt, az erdőben iszonyatos éhség van, Nos, ott van maga az álom: És kecskegidák és bárányok, Ehetsz egy kakast is, "Mars", "Snickers", pisztácia, És egyéb hülyeségek.

Farkas

Sasha Black

Az egész falu a hóban alszik. Nem hú-hú. A hold elbújt éjszakára. Fúj a hó. A gyerekek mind a jégen vannak, A tavon. A szánkók barátságosan csikorognak - Menjünk sorba! Ki a szánban, ki a lovas. Szél oldalra. A kötelékünk elnyúlt Márciusig. Hirtelen a vezető férfi felkiált: – A francba, állj meg! Megállt a szánkó, abbamaradt a nevetés. „Testvérek, farkas!...” Hú, milyen fröccs volt! Mint a jégeső. A tóból mindenki eltűnt – Ki hol. Hol van a farkas? De ez egy kutya - A mi Barbosaink! Nevetés, ordítás, nevetés és beszéd: – Igen, farkas!

Farkas

Egy szürke farkas vándorol. És kattints és kattints a fogaiddal. A szőr, mint a sörték, Felálltam a hátamra.

Nem akar gombát, Csak a fogát csikorgatja, Nyulat enni, Mushku il ezhonka.

Mit tegyen a farkas? A sündisznók nagyon élesek. Az egér egy lyukban van, A nyuszi elbújt a dombon.

Az állatok örültek, A farkas nem fél. Hiszen a farkasnak fáj a foga, És nyafog a fájdalomtól.

A farkas nem eszik málnát, Áfonya és hegyi kőris... A farkas a nyuszi után kergette, Bottal fáj a foga:

- Megeszek málnát, Áfonya és hegyi kőris. Csak segíts, Gyógyítsd meg a fogam.

Egy harkály repült a farkashoz, Belenézett a fogas szájba. Egy szilánk áll ki belőle. - A beteg farkas komolyan beszél.

A harkály kinyitotta a farkas száját Kigyógyult a szilánkból. És szigorúan azt mondta: - Mindent, türelmes, készen áll.

Farkas, ne sértegesd a gyengéket És ne fogd el a vadállatokat. Egyél gombás pitét, Ha a fogak drágák.

Következő

Olvassa el tovabba: