Versek az esőről

Előző

versek
Versek az esőről

Eső, eső...

Az eső, az eső sós, mint a könny. Nem tudom, miért vagyok ma ennyire érintett? Azt akarom, hogy a verseimnek nyírfa illata legyen, Egy sor, mint egy csalogány, amit el kell énekelni.

Egy lány, aki kerüli a tócsákat, Mintha parkettás padlón ment volna végig a vonalakon, Hogy mindenki elfelejthesse, mi a rosszabb, Mi szennyezi a jó bolygót.

És ha az első személy, akivel találkozol, mosolyog, Világossá válik számomra, hogy mindannyian költők vagyunk, Egy ilyen hivatással örökké, Mások csak ebben a tavaszi világban.

Esők ..esők és velük az első mennydörgés, A tavasz léptei kopognak a mellkasomban. És valakinek ajkáról nyögdécselve tört ki a szél, Ne menj a zasharudok fülébe!

Ne menj éjszakától hajnalig, Maradj, maradj, hagyd, hogy a csillagok elhalványuljanak. Elmész...És tavaszi eső, Néha sós íze van, mint a könnynek...

Szerző: Vasyl Poznanskyi

Következő

Olvassa el tovabba: