Puskin versei az őszről

Előző

A. S. Puskin gyönyörű őszi verseit kínáljuk Önnek. Mindannyian jól ismerjük Puskin verseit az őszrőlgyermekkorunktól fogva, és néhányan fel is olvassák őket gyermekeiknek és unokáiknak. Ezek a versek a különböző osztályok iskolai tantervében szerepelnek.

Puskin őszről szóló rövid versei nemcsak a nyelv és a memória fejlesztését segítik, hanem az év gyönyörű időszakával, az őszrel való ismerkedést is.

versei

Alekszandr Puskin. Vers Már őszben lélegzett az ég...

Már ősszel lélegzett az ég, Ritkábban sütött a nap, Rövidült a nappal, Az erdő titokzatos takarója Szomorú zajjal kitárult, A köd hullott a mezőkre, Libakiáltó karaván Dél felé húzódott: közeledik Elég unalmas idő volt; Már az udvar közelében volt a november.

***

Alekszandr Puskin. Vers Borongós idő van! Szem varázsa!...

Zavaros idő! Szembáj! Kellemes nekem búcsúszépsége - Szeretem a természet buja fakulását, Bíborba és aranyba öltözött erdőket, Termeikben a szél zaja és friss lehelet, És a szelíd hullámos ég borítja, És egy ritka napsugár, és az első fagyok, És a távoli szürke téli fenyegetések.

***

Alekszandr Puskin. Őszi reggel

Zaj támadt; mezei pipával Bejelentették az elzárkózásomat, És a szerelmes képével, mint húzódzkodó Egy álom repült utoljára. Az éj árnyéka már leszállt az égről. Felkelt a hajnal, ragyog a sápadt nappal - És körülöttem süket pusztaság... Nincs már... A partok közelében voltam, Ahol az édes járt a derült estén; A parton, a zöld réteken nem találtam néhány látható nyomot, szépet hagyott a lába mellett. Elgondolkodva bolyongva az erdők vadonában, kimondtam a a páratlan neve; hívtam - és a hang elválasztott az üres völgyekből szólítottam. Álmok vonzottak a patakhoz, Lassúak a sugáráradt, Felejthetetlen kép nem rebbent bennük. Nincs már!.. Édes tavaszig Búcsút vettem a boldogságtól és lelkemtől. Az ősz már hideggel jár. kéz A nyír és a hárs feje csupasz , Zajt a kietlen erdőkben; Ott éjjel-nappal sárga levél kering, Köd áll a kihűlt hullámokon, És a szél pillanatnyi fütyülése hallatszik. Mezők, dombok, ismerős erdők! A szent csend őrei! Vágyakozásom tanúi, mulatság! Elfelejtettél... amíg édes tavasz!

***

Alekszandr Puskin. Már elérkezett az október

Már eljött az október - a liget lerázza az utolsó leveleket csupasz ágairól; Lélegzett az őszi hideg - befagy az út. A malom mögött még fut a patak,

De a tavacska már befagyott; a szomszédom rohan akaratával a mezőre, S a téli vetemények őrült mulatságtól szenvednek, És kutyaugatás ébreszti az alvó erdőt.

Következő

Olvassa el tovabba: