Puskin versei a télről
ElőzőA. S. Puskin gyönyörű téli verseit kínáljuk Önnek. Mindannyian jól ismerjük Puskin verseit a télrőlgyermekkorunktól fogva, és néhányan fel is olvassák őket gyermekeiknek és unokáiknak. Ezek a művek a különböző osztályok iskolai programjában szerepelnek. Puskin rövid versei a télrőlnemcsak a nyelv és a memória fejlesztését segítik, hanem az év gyönyörű időszakával, a téllel való ismerkedést is.
A. S. Puskin Téli reggel verse
Fagy és nap; Nagy nap!
Még mindig szunyókálsz, elbűvölő vagy – Itt az idő, szépségem, ébredj fel: Hányingertől nyissa ki a csukott szemét Az északi Aurora felé, Légy az éjféli csillag!
Este, emlékszel, elolvadt a hóvihar, A homályos égen egy felhő sodródott; A hold olyan, mint egy sápadt folt, A felhőkön át komor lett, És szomorúan ültél - És most... nézz ki az ablakon:
A kék ég alatt Csodálatos szőnyegek, Csillog a napon, a hó fekszik; Az átlátszó erdő egyedül feketül, És a fenyő kizöldül a déren keresztül, És a folyó ragyog a jég alatt.
Az egész szoba borostyánfényű Osyayana Vidám reccsenéssel Egy elárasztott kemence recseg. Jó fekve gondolni. De tudod: ne rendeld meg a szánkót Kérsz egy barna kancsót?
Csúszás a reggeli havon, Kedvesem, menjünk futni Türelmetlen ló És meglátogatjuk az üres mezőket, Az erdő mostanában olyan sűrű,
És a part, kedves nekem.
A. S. Puskin Téli este verse
A vihar ködbe borítja az eget, Kavargó hóörvények; Mint egy állat, ő fog nyerni, Ez sírni fog, mint egy gyerek Ez egy elavult tetején A szalma hirtelen zajt ad, Ahogy egy utazó késik Kopognak az ablakunkon.
A mi régi kunyhónk És szomorú és sötét. Mi vagy te, öregasszonyom, Csendben volt az ablaknál? Vagy üvöltő viharok A barátom vagy,fáradt, Vagy szunyókál a zümmögés alatt Az orsód?
Igyunk, jó barátom Szegény ifjúságom, Igyunk a bánatból; hol van a kör? A szív boldogabb lesz. Énekelj egy dalt, mint egy cinege Csendesen élt a tenger mellett; Énekelj nekem egy dalt, mint egy lány Reggel vízért ment.
A vihar ködbe borítja az eget, Kavargó hóörvények; Mint egy állat, ő fog nyerni, Ez sírni fog, mint egy gyerek. Igyunk, jó barátom Szegény ifjúságom, Igyunk a bánatból: hol a bögre?
A szív boldogabb lesz.
A. S. Puskin verse Téli út
Hullámos ködön keresztül A hold utat tör magának, A szomorú tisztásokra Szomorú fényt vet.
A téli úton, unalmas Három agár fut, A harang egyhangú Fárasztóan zörög.
Valami natívnak tűnik A sofőr hosszú dalaiban: Ez egy vad menet, A szív vágya...
Se tűz, se fekete ház... Süket és hó Találkozni velem... Csak csíkos versek Egy dolog történik.
Unalmas, szomorú... Holnap, Nina, Holnap visszatérve az édeshez, elfelejtem a kandalló mellett, Nézelés nélkül megnézem.
Az óramutató hallható Egy tisztességes kör megteszi a magáét, És eltávolítja a bosszantóakat, Az éjfél nem választ el minket.
Szomorú, Nina: az én utam unalmas, A kocsisom elhallgatott egy szunyókálásból, A harang egyhangú, Ködös holdarc.
Puskin versei Tél, a diadalmas paraszt
Tél!.. A paraszt, diadalmas, Frissíti az elérési utat a fán; A lova, hallja a havat, Valahogy üget; Kormánykeréken bolyhos landolás, A kitartás repül; A sofőr elöl ül Kabátban, Piros kabátban. Itt szaladgál az udvari fiú, Bogarat tesz a szánba, Lóvá változtatva magát; Pustun már lefagyasztotta az ujját: Egyszerre bántott és vicces, És az anyamegfenyegeti az ablakon keresztül.
KövetkezőOlvassa el tovabba:
- Orosz klasszikus költők versei az őszről
- Tolsztoj versei az őszről
- Maszkok a haj fényéért
- Maszkok zsíros arcbőrre otthon
- Divatos férfi frizurák