Káposzta ültetése nyílt terepen
Előző
Valószínűleg mindenki, aki a korai káposzta termesztésével foglalkozik, ismeri azt a helyzetet, amikor a palánták tavasszal már kinőttek, és a palánták termesztésére szolgáló üvegház még nem áll készen. Ezzel kapcsolatban szeretném megosztani tapasztalataimat a probléma megoldásában. Tavaly március végén a régi üvegház bontása közben vettem észre, hogy a növényi maradványok rétege alatt nemcsak nedves, hanem elég laza is a talaj. Sőt, egy éve 1 m szélességű és 40 cm magas gerinceket alakítottak ki ott, majd 5 cm vastag szénaréteggel fedték le. Ezt követően a föld nem taposta rajtuk, mivel a növények gondozását a köztük lévő ösvényekről végezték. A mulcsozás talaj légáteresztő képességére gyakorolt pozitív hatása régóta ismert, de meglepő volt, hogy a hatás a tél után is megmaradt. Azt kell mondanom, hogy a régi üvegház helyén üvegházat akartam készíteni a korai káposzta palántáinak, de akkor az az ötlet, hogy a palántákat ezen a helyen azonnal elültetem a nyílt talajba, spunbonddal lefedve. A föld itt meglehetősen nedves és laza volt, ezért további feldolgozás és öntözés nélkül is meg lehetett tenni. Április második dekádjának végén néhány növényt 4-6 valódi leveles állapotban nyílt talajba ültettek. Eleinte jelentősen eltértek azoktól a palántáktól, amelyeket korábban félliteres műanyagpoharakba ültettem és a palánta üvegházába helyeztem. De mi volt a meglepetésem, amikor két héttel később láttam, hogy az ágyásba csészéből ültetett palánták először természetellenes piros-kék-lila színt kaptak, míg a korábban kikeltek erősek, sötétzöldek, tömörek. Ezzel kapcsolatban arra a következtetésre jutottam, hogy a fiatal növények jobban alkalmazkodnak a kedvezőtlen körülményekhez, beleértve az alacsony hőmérsékletet is. Később a csészékből ültetett növények 5-7 napig csutkát alkottakkorábban nyílt terepen karózott. Ráadásul a kártevők kevésbé érintik őket. A költségek általános mérlege azonban egyértelműen a palánták lehető legkorábbi szabadföldi ültetése mellett szól. Természetesen, ha sikerült megőrizni a talaj előző évi lazaságát, nedvességét, valamint spunbondot alkalmaztak. Emellett június első napjaiban a lehullott korai káposztanövények helyére görögdinnye palántákat ültettem. Több hétig sikeresen együtt élt a fő veteménnyel, és a nyár végére tisztességes termés alakult ki. Az idei második termést is úgy sikerült megszereznem, hogy augusztus elején pekingi káposzta és daikon palántákat ültettem a hagyma termőhelyére. Ebben az esetben a talajtakarásnak köszönhetően sikerült megőrizni a talaj lazaságát. De különösen szeretném megjegyezni, hogy a hagymát keskeny ágyakon termesztették (szélessége 30 cm), és a köztük lévő utak azonos szélességűek voltak. Ezt azért tettem, hogy a talajtakaró réteg alatt megbúvó talaj felmelegedjen az utak felfűtése miatt, és könnyebb legyen a telepítések gondozása. A teljes területre azonban nem volt elegendő mulcsozóanyag, de mint kiderült, a keskeny ágyások sokkal könnyebben lazíthatók. Sőt, véséssel, vagyis a formáció elfordítása nélkül, mert ez a művelet állva, lehajlás nélkül elvégezhető. Kiszámoltam továbbá, hogy a pályák szélessége miatt a felhasznált földterület csak a fele az ültetvény teljes területének, és a hozam is ugyanannyit érhet el.
Következő
Olvassa el tovabba: