Haltenyésztés saját kezűleg
Előző
A "Fogj halat..." című cikkem honlapon való megjelenése után felhívták tanyánkat, mert komolyan érdeklődtek a hazai tóban történő horgászat iránt. Különösen sok kérdést tettek fel arról, hogyan lehet tavat ásni a tanyán, hogyan lehet dekoratív vízinövényeket termeszteni és különféle halakat tenyészteni. Sajnos arra a kiábrándító következtetésre jutottam, hogy nagyon sok embernek még alapfogalma sincs a tóban folyó életről. E tudás nélkül pedig nem lesz sikeres házi horgászat. Bármely víztestben található fitoplankton, amely mikroszkopikus alsóbbrendű algákból, főként chlorellából áll, amelyet a zooplanktont alkotó szervezetek táplálékul használnak. Zooplankton és bentosz is benépesíti a tározókat. A zooplankton csillós állatok, forgólábúak, copepodák és elágazó rákfélék (küklopsz és daphnia). A bentoszba szúnyogok és lepkék lárvái, férgek tartoznak. És csak a következő láncszem a tározó táplálékláncában a hal. A legtöbb hal fejlődésének korai szakaszában a legegyszerűbb élőlényekkel táplálkozik. Az infuzoriumok főként a tavak part menti övezetében fejlődnek ki, és táplálékul szolgálnak a lárvaállapotú halak számára a kikelés utáni első napokban. Ezután a kifejlett ivadékok rotiferekkel, nagyobb, legegyszerűbb élőlényekkel táplálkoznak, amelyek a zooplankton részei. A fiatal halak a küklopszokat és a daphniákat kedvelik. A halak örömére ezek a rákfélék nagyon szaporak. Egy nőstény küklopsz nyáron 5 milliárd egyedet tud világra hozni. Ezek a rákfélék azért is értékesek, mert nemcsak nyáron, hanem alacsony vízhőmérsékleten ősszel és télen is nagy mennyiségben szaporodnak, valamint kora tavasszal, amikor a teleléssel kimerült halak aktívan táplálkoznak és híznak. Ezenkívül a különféle férgek fontosak a halak teljes táplálkozásához,szúnyogok és más rovarok lárvái, amelyek fejlődési ciklusában vízi fázis van. Ne feledje, hogy a vízimadarak vagy más víziállatok tartása a kertben a tó vizének túlzott szennyeződéséhez vezethet, és ennek eredményeként a halak és az összes vízi növényzet pusztulásához vezethet. Azonban minden a tározó méretétől és a benne lévő madarak vagy állatok számától függ. Ezért a tározó természetes biológiai egyensúlya teljes mértékben a benne élő élőlények megfelelő arányától függ. Egy mesterséges tározóban az egyének speciálisan szabályozzák a tápláléklánc mennyiségi és minőségi összetételét, előnyben részesítve annak legmagasabb láncszemét - a halakat, és igyekeznek a lehető legtöbb értékes terméket beszerezni a vízfelület minden négyzetméteréről. Itt fontos, hogy ne vigyük túlzásba, hiszen a halat mindennel el kell látni, ami a normális növekedéséhez és fejlődéséhez szükséges. A tó termelékenységének legfontosabb mutatója az egységnyi vízterületre jutó halállomány növekedése. A csak a természetes táplálkozásnak köszönhetően (etetés nélkül) elért éves növekedést természetes haltermelékenységnek nevezzük. Azt hiszem, az amatőrök számára hasznos lesz tudni, hogy köztársaságunkban a haltenyésztő tavak átlagos természetes termőképessége körülbelül 120 kg hal egy hektár tóból. Véleményem szerint azonban nem tanácsos saját tározóban kizárólag természetes takarmányon termeszteni halat, mert hozzáértő karbantartási és takarmányozási megközelítéssel a haltermékek hozama akár 20-30-szorosára, vagy még többre is növelhető a természetes növekedés. Ehhez érdemesebb gazdaságilag értékes és viszonylag igénytelen halakat tenyészteni a tóban. Véleményem szerint a ponty ideális erre a célra. Ha van egy kis tó az udvaron, nincs értelme egyedül halat tenyészteni. A legjobb egy éves pontyot Rybnytskyiben vásárolni kora tavasszalgazdaságok, egy átlagos súlya 20-40 g, egy tó átlagos telepítési aránya 3,5 m. darab 1 ha vízfelületre. Ha a tulajdonos nyáron szeretné élvezni a parton ücsörgést horgászbottal, akkor a betelepítési arány 30-50-szeresére növelhető. Itt azonban figyelembe kell venni a tározó mélységét is. Az otthoni tóban történő hal elindítása után azonnal etetik. Erre a célra a legalkalmasabbak a 8-10 cm oldalmagasságú vályúk, amelyek rúdhoz vannak kötve. Egy bizonyos helyen, a parttól nem messze kell elmeríteni őket. Mostantól speciális kombinált takarmányok kaphatók az iparilag előállított halak számára. Nyáron az otthoni víztározót rendszeresen fel kell tölteni a környező tavakból, árkokból származó különféle vízi növényzettel. Ezek a vízitorma, az elodea, a kushir, amelyeket a pontyok imádnak. A halaknak héjas burgonyát főzhetünk, majd durva reszelőn lereszeljük és az etetőbe tesszük. A takarmányliszt, sűrű kását főzve, kiváló takarmány a halaknak is. Kevés zsírt adhatunk a liszthez. Amikor a zabkása kezd keményedni, ezt a zsírt alaposan össze kell keverni. Az ilyen tápláló zabkása hűtés után hozzáadott zsírral pótolhatatlan energiaforrás a halak számára. A háztáji tóban a haletetésnél az a legfontosabb, hogy a táplálék a vízben ne erjedjen, hanem maximum egy nap alatt teljesen elfogyjon. Kényelmesebb két étkezésben kínálni a halételeket. Az etetés gyakorisága azonban a tóban lévő víz hőmérsékletétől is függ. Minél magasabb a hőmérséklet, annál jobb a ponty étvágya. Az egyszeri takarmány a tóban lévő halak tömegének körülbelül 2%-a legyen. A pontyok legintenzívebben júliusban és augusztusban táplálkoznak. Ezekben a hónapokban a halak napról napra 5-8 évvel nehezebbek lesznek Az ültetés nagy sűrűségével egész nyáron horgászattal kényeztetheti magát, miközben kontrollálja kedvencei növekedését és állapotát. Ismerve az ivadék kezdeti számát a tóban, és rendszeresen számolni kell a fogásthorgászbot, őszre pontosan meg lehet határozni a téli horgászathoz szükséges példányok számát. Megfelelő és rendszeres etetéssel a kétéves pontyok őszre egyenként 300-500 g-ot híznak. Semmi sem fogja olyan pontosan jellemezni kedvenceivel való törődését, mint a súlygyarapodásuk. Biztosíthatom Önöket, hogy az otthoni haltenyésztés megkezdése után sok érdekes és hasznos dolgot fedezhet fel Ön is. Mindenkinek jó horgászatot kívánok! A. V. Szosznovszkij.
Következő
Olvassa el tovabba: