Gyümölcsfák törzsének kialakulása

Magas szárú formák termesztése

A különböző típusú oltások sokféle célra használhatók. A vakcinázást gyakran a koronában vagy egy bizonyos magasságban végzik különféle dísznövényekben és gyümölcsfákban.

A magas szárú magvak termesztését a kezdetektől meg kell tervezni. Így az oltáshoz megfelelő alany kiválasztása döntő szerepet játszik a faképzés későbbi sikerében.

Magas szárú almafák számára alkalmasak például a vetőmag alanyok, mint a Bittenfelder vagy a Graham jubileum, valamint a vegetatívan szaporított A2 és M11 alanyok. Ezeket az alanyokat nyáron bimbózással oltják be a fent leírt módon.

Bélyegek kialakítása

Egy tél után az oltott szemből kinőtt, sokszor el nem ágazó egyéves hajtás hosszának negyedével, harmadával lerövidül. A bemetszést az oltási hely felé néző vese felett kell elvégezni. Ezenkívül hagyhat egy 10 cm hosszú csonkot, amelyen a veséket kivágják.

A következő év tavaszán kialakult új hajtást úgy rögzítjük a csonkhoz, hogy abból egyenes függőleges középső vezető emelkedik ki. A hajtásokat egy speciális kézi eszközzel rögzítik a hajtások rögzítésére szolgáló vattával vagy polimer hurkokkal. Ezeknek a hurkoknak azonban nincs sok erejük. A már meggörbült, részben lignifikált hajtásokat ilyen eszközzel nem lehet kiegyenesíteni, rögzíteni. Az ilyen menekülés rögzítésének helyén a hurok egyszerűen elszakad.

Különösen hosszú életűek a palántákra (palántákra) oltott gyümölcsfák, mint például ez a tekintélyes Renet gold Berlepsha fajta almafa.

A téli rövidülés után év közben új hajtáson oldalhajtások is kialakulnak, amelyek a szár aktívabb megvastagodását biztosítják.

Nyáron a penecheket éles kerti késsel vagy megfelelő metszővágóval levágják, igenmivel a megkötött menekülés már „emlékezett” a növekedés irányára.

A kerttel nem rendelkező kertészek, vagyis az erkélyen lévő kert tulajdonosai számára ideális alternatívát jelentenek a kádas gyümölcsfák, mint például a William Christ körte. Már csak egy megfelelő gyengén növő alanyra kell átoltani.

Kialakulása télen

Ha már elértük a kívánt szármagasságot, akkor jövő télen a szárnyúlvány, azaz a központi vezető hajtása a kívánt szármagasság felett 6-7 rügyre rövidül.

Most ezekből a rügyekből épül fel a korona. Ha a leendő koronának a terv szerint központi vezetővel kell rendelkeznie, akkor az említett 6-7 bimbó mellett kívánatos még 10 cm-t a hajtásból a levágott rügyekkel csonkként hagyni, amelyhez a hajtás hajtása. a központi karmester folytatása jövőre köthető.

A törzs oldalfájából, amely az elmúlt tenyészidőben alakult ki, a legerősebb hajtásokat teljesen "gyűrűbe" vágják. A többi hajtás 5-10 cm-rel lerövidül, mivel az ilyen oldalfa a következő évben jobb táplálékot biztosít a fának, és hozzájárul a törzs megvastagodásához.

Ha ezen a télen még nem érte el a kívánt törzsmagasságot (magas törzseknél - 1,8-2,2; közepes törzseknél - 1,2-1,6; alacsony törzseknél - 0,8-1 m), akkor a termesztett fajta megkezdése a következő évben a téli metszés után, a fent leírtak szerint. A magas törzsű fák kialakulása értelemszerűen elég sok időt vesz igénybe, éghajlati övezetünkben pedig legalább három évvel kell számolni.

Párosodás utáni kialakulás

Ha nem is bimbózással, hanem téli párosítással történt az oltás, akkor is ugyanúgy kialakul a fa. Az egyetlen dolog, amit emlékezni kell, az az, hogy a levélnyél gyakran kialakultöbb hajtás. A további formáláshoz a legerősebbet választjuk, a többit karikára vágjuk.

Stamboformátorok

Az almafáknak több fajtája is létezik, amely önmagában is képes jó szárat képezni. Ebben az esetben az oltás egy köztes betéttel történik a formaképzőből. Tehát a termesztett fajta helyett először egy szárképző fajtát oltunk az alanyra akár éves bimbózással, akár téli párosítással.

? A következő almafafajták alkalmasak a szárképző szerepre, azaz különösen erős és felálló: Jacob Fischer, Hibernal, Mountzen, Pepin gold English, más néven krími aranymag.

? Azok az almafajták, amelyek szinte nem képeznek egyenes szárat, és amelyek szárképzőt igényelnek a közepes vagy magas szárú formák kialakításához, a következők: Renet Cox, más néven Orange Rennet, Jacques Lebel, James Grieve, Wonderful Lac-groan, Ontario, Red Railway, Renet golden Berlepsha és még néhányan.

A bélyegképzők változatait ugyanúgy alakítják ki, mint az egyszerű bélyegeket. Amikor elérik a kívánt magasságot, metszenek, majd tél végén párosítással vagy egy termesztett, hat bimbóval rendelkező fajta hasított vagy kéregvágásával oltják be, hogy ideális koronát alkossanak. Már jövő ősszel kialakul egy igazi egyéves korona.

Ez a formálási mód minden szemes és csonthéjas kultúrához, valamint különféle dísznövényekhez ajánlott.

Ezen a juharon még jól látható a korona alanyra oltása.

A magas szárú cseresznye kialakulása

A koronába oltva magas szárú cseresznyét lehet kialakítani. A magvakkal ellentétben a cseresznye alanyokat nem vágják le, hanem egy apikális vagy terminális vesén keresztül alakítják ki. A központi vezeték nincs rövidítve.

Továbba kívánt magasság elérésekor a szárat az alanyra oltják párosítással vagy hasadások vagy kéreg oltásával. A dugványnak több egészséges rügynek kell lennie, hogy a következő vegetációs időszakban koronát formázhasson belőlük. A rügyezés a korona magasságában is elvégezhető.

Alanyként a Vyshnya ptashyna és a Vyshnya ptashyna I2/1 használata szokás.

Ha a cseresznyét a gyökérnyakba oltjuk (bimbózással vagy kopulációval), akkor a szárat is a csúcsrügyön keresztül alakítjuk ki a kívánt magasságba. A szárat a kívánt magasság felett 3-5 rügygel levágjuk, majd ezekből a rügyekből fejlődik ki a leendő korona.

Régi virágzó cseresznyefák díszítenek minden területet.

Ojtott növények további kialakulása

A gyümölcstermesztésben alvó szemű nyári bimbózás az oltás után 3-4 héten belül megnövekszik, de még nem enged kiszökni. A következő tél végén az alanyot az oltott pont felett 5 vesére rövidítjük, a csonkon kialakult veséket kivágjuk.

Tavasszal felébred az oltott szem. A közvetlen növekedés érdekében a 10-15 cm-es hossz elérése után a menekülést közvetlenül a palánta mellett a megmaradt csonkhoz vagy egy korábban földbe szúrt pálcához kötik.

Az őszi hajtáshoz való csatlakozás után a palánta eléri a 80-120 cm magasságot. A kőnövényeknél már megfigyelhető a korai oldalhajtások miatti elágazás. Az őszibarack és a nektarin már a második évben virágozhat és gyümölcsöt teremhet.

A szár termesztése és kialakulása:

a — az oltás utáni első évben: a tetejét a kívánt magasságban levágjuk, ha szükséges, a hajtást rúdra rögzítjük;

b — az oltás utáni első és második évben: az oldalhajtásokat lerövidítjük, az alanyot a szár végső magasságában levágjuk;

c – az oltás utáni második és harmadik évben: az oldalfát eltávolítják,a koronában lévő hajtások lerövidülnek;

p — az oltás utáni harmadik és negyedik év: készen áll a magas vagy közepes szár.

Alacsony törzsű fák kialakulása

Alacsony törzsű fák kialakításakor az el nem ágazó hajtásokat a kívánt 40-60 cm-es törzsmagasság felett 6 jó rügyre rövidítik. A rövid koraszülött oldalfa még sértetlen maradt. A felső rügyekből jövőre egy korona nő, amelynek központi vezetőből és legalább három egyenletesen elosztott csontvázból kell állnia. Ha a központi vezető alatt egy másik, függőlegesen növekvő erős hajtás, versenyző hajtás fejlődik ki, akkor azt "gyűrűre" kell vágni.

Ha a sarj kellően vastag, egyszerre több dugvány is beoltható.

Ezután a központi vezető az idén kinőtt rész egyharmadával lerövidül a veséig, amely a tavaly levágott vesével szemben található. A csontváz hajtásai körülbelül egyharmaddal lerövidülnek a külső vese központi vezetőjének vágási szintje alatt. Ugyanakkor gondoskodni kell arról, hogy az összes csontvázas hajtást vízszintes vetületben azonos magasságba vágják (kiegyensúlyozott metszés a pikkelyek típusának megfelelően). Ha a palántákat téli párosítással szaporították, akkor nagyon valószínű, hogy az oltott levélnyélen már az oltás utáni első évben megjelenik a nem kívánt elágazás. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a tapétaformákon kívül itt csak egy hajtás képződik, és csak rajta megengedett az idő előtti oldalfa. A párosított palánták további kialakítása ugyanúgy történik, mint a termesztett palánták.

Közepes és magas fák kialakulása

A szár kialakításakor az összes oldalhajtást a talajszint felett körülbelül 60 cm magasságig karikára vágják. Korona építéséhez válasszon három csontvázágat,amelyek harmadára vagy felére rövidülnek. A központi vezetőnek 10 cm-rel kell emelkednie az oldalhajtások fölé, lerövidül a vesére, amely a bimbózóhellyel szemben helyezkedik el.

A faiskolában a gyümölcsfákat minden évben lerövidítik és átültetik.

Átültetés

Gyenge betakarítás, nem megfelelő minőségű termés, nem kielégítő fajta, hajtás után új korona kialakulása, beporzó fajták vakcinázása stb. a transzplantáció indikátoraivá válhatnak. Ez alól kivételt képeznek a fa túl magas kora, a betegségek által okozott károk és a kedvezőtlen elhelyezkedés.

Készítmény

Fel kell készülni a téli átültetésre. A korona és a központi vezeték fő ágait a beállított magasságban levágják.

A lerövidített ágaknak körülbelül 60°-os szögű háromszöget kell alkotniuk úgy, hogy a középső vezeték a legmagasabb ponton maradjon. A téli metszés során figyelembe kell venni, hogy az alanyon előkészített oltási helyet védelemmel kell lefedni, hogy a tavaszi oltásig ne száradjon ki. A védettséget csak közvetlenül az oltás előtt távolítják el. A cseresznye nyáron is oltható.

A korona nagy részének vágásakor a fa elveszíti tartalékainak jelentős részét. A dugványok jó összeolvadása érdekében a korona többi részében előnyös vízszintes ágakat kell hagyni, amelyek minden lerövidített ág alsó részén találhatók. Ezeken az ágakon a leveleknek köszönhetően biztosított a megfelelő táplálkozás és a szükséges anyagcsere.

A Sanguinella (Citrus sinensis 'Sanguinelli') úgynevezett vérnarancsa: sikeres kéreggraft, jól összenőtt oltványterülettel.

Ezeknek a kedvező vízszintes ágaknak gyengének kell lenniük, hogy ne versenyezzenek az oltott dugványokkal.

Oltás

Márciusban vagy áprilisban friss vágást végeznek az előkészített alanyokon.Ezután a hűvös helyen tartott és még vegetatív pihenőben lévő dugványokat beoltjuk.

Itt megfelelőek a kanyaró elleni védőoltás és a kanyaró elleni Tittel oltás módszerei. Ha a munka során kiderül, hogy a kéreg nem válik el a szükséges mértékben, akkor a sarokvágásos oltási módszert kell alkalmazni. Ha az ágak átmérője 3 cm vagy annál nagyobb, akkor 2 levélnyélt, még vastagabb ágakra akár 3 levélnyélt is beolthatunk, és egy legyen az alany felső oldalán. A következő télen a dugványok növekedése után, több dugványos oltásnál általában csak a legerősebb hajtás marad meg, a többi dugványt egyelőre 2 vesére rövidítik (a seb feszesítése érdekében). A kedvező vízszintes ágak az oltott új fajtával együtt táplálják a fát. A következő 2-3 évben le kell vágni őket, ahogy a korona nő.

A madarak gyakran ülnek a kiálló dugványokon és az oltványok fiatal hajtásain. Annak érdekében, hogy a dugványok ne törjenek el, egy ívelt rudat vagy valami hasonlót kell az oltvány fölé helyezni, és jól rögzíteni. Az osztott oltás vagy a bemetszés nélküli kéregoltás egyébként csak abban különbözik a többi oltástól, hogy „mérsékelt” erőt alkalmaznak, amellyel a dugványokat behelyezik az alanyba.

Ráadásul itt az alany mindig sokkal vastagabb, mint a sarj. A Tittel-kéreg beoltását lépcsőkendővel kötik át – így könnyebben biztosítható a szoros kötés.

Magas dísznövények

A különböző juharfajtákat júliustól augusztusig bimbózó alanyokra oltják. Télen is alkalmazhat párosítási módszereket. A tavasszal felébresztett oltványt a csonkhoz kötik, hogy az egyenesen nőjön. Ha szükséges, a menekülést a kialakított körhöz még hozzá kell kötni. Télen ismét metszés történik: a legerősebb oldalhajtásokat karikára vágjuk, a többit 5-10 cm-re lerövidítjük.hozzájárul a szár megvastagodásához. A kívánt szármagasság elérése után bemetszés történik a koronában. A korona a felső felébredt vesékből alakul ki. Nyáron a központi vezető közelében lévő versengő menekülést eltávolítják, ha kialakult, és lerövidítik az alacsonyabban növekvő hajtásokat.

Ha a korona a kívánt alakú, akkor nyár végén csak a felesleges ágakat vágják le róla. Ezzel egyidejűleg a száron kialakult összes oldalhajtást karikára vágjuk. A magas szár gyors elérése érdekében egy cserépben növő juharfát télen a kívánt magasságba oltják be párosítási módszerrel. Ennek megfelelően alanynak csak a magas palánták alkalmasak. Tavaszig az ilyen oltványt üvegházban termesztik. Az erős csúcsrügyű fafajták formáláskor nem rövidítik meg és nem vágják le erősen erőteljes koronájukat.

Ilyen növények például az ezüstjuhar (Acer saccharinum), a keserűgesztenye (Aesculus hippocastanum), a húsvörös vadgesztenye (Aesculus carnea), a bükk (Fagus), a valódi dió (fuglans regia), a fekete dió (Juglans nigra), a liriodendron, ill. tulipánfa (Liriodendron), cseresznye (Prunus avium), hegyi kőris (Sorbus) stb.

A húsvörös vadgesztenyét (Aesculus carnea) oltással termesztik.

Következő

Gyümölcsfák törzsének kialakulása

Olvassa el tovabba: