Röviden a középkori erkölcsről
Előző
Vita, korporatizmus, szakralizálódás – ezek azok a vonások, amelyekkel a történészek jellemzik a középkor erkölcsét. A középkor erkölcsi eszméit az egyháziak terjesztették, és főként a keresztény hit elvei határozták meg őket. Istent az élet legmagasabb értékeként tisztelték. Hasonló folyamatok indultak be keleten is, ahol a muszlim vallás – az iszlám – megszületett és feltámadt. A középkori keresztények és muszlimok életének értelme Isten vagy Allah szolgálatában rejlett. Az embert Isten teremtményének tekintették. A keresztények úgy vélték, hogy az ember földi megtestesülése egy bűnös burok, az isteni tervtől való eltérés.
Az embernek, mint Isten tökéletlen teremtményének, erkölcsi erőfeszítéseit arra kellett irányítania, hogy visszatérjen az Isten által meghatározott lényeghez és a lélek üdvösségéhez. A keresztények Krisztus megjelenését isteni beavatkozásnak tekintették – Jézus arra hivatott, hogy elhozza az emberek lelkének üdvösségét. Az Egyház Krisztus tanításaira emlékezve az Úr és a felebarát iránti szeretetet hirdette. A gyakorlatban azonban a középkor erkölcse távol állt a vallási alapoktól.
Annak ellenére, hogy a szentírások által meghatározott erkölcsi értékeken alapult, az erkölcs tényleges normái bizonyos asszociációktól függően eltérőek voltak. A termelőüzletek, vagy egész birtokok erkölcse magán viselte a tradicionalitás bizonyos vonásait. A parasztok és a papság képviselői a maguk módján érzékelték a való világot, a lovagok és a magasabb osztályok képviselői pedig a maguk módján. A modern világhoz képest a középkor emberei barbároknak tekinthetők, mert azokban az években sok minden elítélt volt a modern világban - nyilvános kivégzések, kegyetlen kínzások, máglyán való elégetések és az emberi kegyetlenség sok más megnyilvánulása.
KövetkezőOlvassa el tovabba:
- Isten Ra az ókori Egyiptomban röviden
- A borodinoi csata röviden
- A hettita istenek röviden
- A Nagy Honvédő Háború szakaszai röviden
- Az első világháború szakaszai röviden