Az azték kultúra röviden

Előző
aztékok

A mexikói völgy területén élt törzsek az aztékok érkezésével asszimilálódtak. Ennek eredményeként az azték kultúrát mind a helyi törzsek, mind a csicsemec és tenocska-aptekov törzsek befolyásolták, akik a 11-14. században érkeztek. Ugyanakkor maguknak az aztékoknak is megvolt a saját verziójuk a mitológiai történetekben, miszerint a helyi törzsek, akik nem akarták befogadni az aztékokat, egy kígyók által lakott tó közepén egy lakatlan szigetet adtak az aztékoknak. Bárhogy is legyen, már a 14. században, ugyanannak a tónak a közepén, egy ilyen mércével mérve hatalmas, mesterséges platformokra épült város emelkedett. Az új város, amely az aztékok kulturális központjává vált, nagyon gyorsan növekedett, és hamarosan az aztékok befolyása szinte az egész mexikói völgyre kiterjedt, területükön 5-10 millió ember élt.

Az azték kultúra fő kalauza kétségtelenül a vallás volt. Az istenek imádására az aztékok hatalmas lépcsős piramisokat építettek templomokkal. Bennük végezték el a papok véres áldozati szertartásaikat. Az aztékok minden más istennél jobban tartották a napistent, és meg voltak győződve arról, hogy emberáldozatokra van szükség az állam jólétéhez és ahhoz, hogy a nap minden nap süthessen. Ily módon emberek százait, sőt ezreit semmisítették meg, ezért az aztékok az ellenségekkel vívott csatákban megpróbáltak foglyokat ejteni, és nem mindenkit megölni.

Ugyanakkor az azték nagyvárosok teljes értékű kulturális központok maradtak. Az aztékok aktív kereskedelmet folytattak, barátságos és ellenséges népekkel egyaránt. Városaikat kifinomultnak és szépnek lehetne nevezni. Az épületeket aranylemezekkel díszítették, melyeket ismétlődő geometrikus minták dísze díszített. Ugyanakkor maguk az aztékok soha nem tulajdonítottak semmilyen társadalmi vagy pénzügyi értéket az aranynak – számukra ez nem így volttöbb mint a Nap szimbóluma.

Nem meglepő, hogy az európai betolakodókat egyszerűen lenyűgözte az azték városok gazdagsága, szinte mindenhol ott volt az arany. Az aztékok kultúráját nagy kontraszt jellemezte. Gyakorlatilag nem értékelték az életet, normális jelenségnek tartották az áldozati oltárokon elkövetett gyilkosságokat, ugyanakkor a városokban fejlett szellemi kultúra volt. A felsőbb osztályok fiataljai a papok, előkelőségek vagy katonai vezetők iskoláiban tanultak, míg a szegények iskoláiban földművelést, kézművességet és katonai ügyeket tanultak.

Következő

Olvassa el tovabba: