A Nagy Honvédő Háború kezdete rövid

Előző
rövid

A Szovjetunió lakosainak többsége számára a fasiszta Németország támadása váratlan volt, de a felső vezetés már jó ideje riasztó információkat kapott. Sztálin azonban szilárdan hitt Hitlerrel ápolt barátságának sérthetetlenségében, és Hitler támadása teljes meglepetést okozott számára, ami kéthetes kábulatba sodorta a Szovjetunió fejét. Más parancsnokok nem voltak ennyire optimisták, de a támadás pontos dátumát sem tudták.

Csak június 21-én este jelentette be egy németországi disszidáló a tervezett támadást. Ugyanezen az estén Zsukov és Timosenko, a Szovjetunió vezető katonai parancsnokai elkészítették az 1. számú irányelvet.

Az utasításokról sok évvel később vált ismertté, felsőbb parancsnoksága felszólította, hogy ne engedjen a német csapatok provokációinak. Ezt az utasítást azonban csak késő este kézbesítették a fő katonai körzetekbe, így a Szovjetuniónak nem volt ideje megfelelő választ előkészíteni. Ráadásul minden akkori katonai előkészületben a Szovjetunió esetleges Németország elleni támadására gondoltak, ezért nem kizárt, hogy a „villámháború” forgatókönyve más irányba is megvalósulhatott.

A Barents-tengertől a Fekete-tengerig terjedő határon azonban Németország kezdett először ellenségeskedésbe. A határállomásokat ágyúzták, a német repülőgépek katonai létesítményeket és légibázisokat bombáztak. Több mint ezer szovjet gépet semmisítettek meg közvetlenül a kifutópályák melletti hangárokban, ennek ellenére a szovjet pilótáknak sikerült megsemmisíteniük 200 ellenséges repülőgépet. Délután 12 órakor az Unió teljes lakosságát értesítették a német támadásról.

A német csapatok néhány héten belül elfoglalták a modern Ukrajna és Fehéroroszország hatalmas területeit, és Finnország, amelyet egy évvel korábban maga a Szovjetunió támadott meg, nem volt kevésbé áruló, mint saját magát, Németország oldalán.Németország. A német csapatok már július közepén elérték Szmolenszket, ahol megkezdődött a szovjet csapatok első komoly csatája a betolakodók ellen.

Következő

Olvassa el tovabba: