A középkori királyokról röviden

Előző
királyokról

A középkor királyai főként európai országok uralkodói, amelyek között az államok többsége abszolút monarchia volt. Hatalmuk vitathatatlan volt, és gyakorlatilag semmi sem korlátozta, az uralkodó címet időnként császári vagy hercegi címre cserélték. Bár az akkori uralkodókat nem istenítették úgy, mint az ókorban, a királyoknak adott hatalmat fentebb adottnak tekintették. Egyes uralkodóknak még csodás erőket is tulajdonítottak, például Franciaország királyairól azt hitték, hogy kézrátétellel meg tudják gyógyítani a scrofulát.

Az egész állam imádkozott a királyi család boldogulásáért és termékenységéért. Ez azonban nem akadályozta meg a királyi korona körüli intrikákat.

Az is előfordult, hogy a középkor királyait Istennek nem tetszőnek ismerték el. Ez megtörténhet, ha a királynak nem lennének örökösei, vagy ha katasztrófák következnek be az országban. Skandináviában ezt elég gyakran használták a hatalmi harc során, más európai régiókban ritkábban. Az abszolutizmus korszakának eljövetelével a királyi hatalom istenségét már nem hitték el, a királyt csak az állam közjó és rendjének garanciájának tekintették.

Idővel a király hatalma egyes államokban korlátozottá vált. A 9. században ezt elősegítette a kialakult hierarchikus rendszer. Az államok folyamatosan háborúztak egymással, ezért az uralkodók sok kastélyt építettek, s ebbe helyezték el katonai ügyekben jártas rokonaikat. A harcosok, az állam védelmezői az első helyet foglalták el a középkor politikai életében - a királyok gyakran használták tanácsaikat, városokat és egész régiókat jelöltek ki nekik. Idővel a katonaság szerzett bírói hatalmat és közigazgatási funkciókat.

A királyok fizikailag nem tudtak minden alattvalójuknak teljes biztonságot nyújtani, így a gyengék és a szegények helyetteseket találtak, akiknek szerepében a gazdagok, ill.befolyásos harcosok. A királyok közülük a legsikeresebbeknek földeket, úgynevezett hűbérbirtokokat (alódákat) adtak. Tulajdoni helyzetükben különbözhettek egymástól, de mindegyikük osztatlan hatalommal rendelkezett a területük felett. Az ilyen rendszert feudálisnak nevezték, és állandó széttagoltsághoz és viszályokhoz vezetett, amelyek miatt a királyok gyakran elvesztették hatalmukat az ország felett.

Következő

Olvassa el tovabba: