Antibiotikum érzékenységi teszt
Előző
A kórokozók mindegyik típusa érzékeny egy bizonyos gyógyszerre, amelynek saját hatásspektruma van, de a környezeti változások és az új antibakteriális gyógyszerek megjelenése miatt a kórokozó mikroorganizmusok mutálódnak. Ezért az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia idővel kialakulhat. Ebben az esetben az orvosok a kezelés során helyettesítik a gyógyszereket.
Az antibiotikumok megmenthetik az ember életét, de egyáltalán nem ártalmatlanok. Az indokolatlan használat megzavarhatja a belek, a vesék és a szív működését. Ha nem végez érzékenységi tesztet, előfordulhat, hogy nem a szükséges gyógyszert használja. A betegséget nem lehet legyőzni, és más gyógyszert kell választani. A hosszan tartó antibiotikumok szinte mindig negatív mellékhatásokat okoznak.
Tartalom
- Hogyan határozható meg a gyógyszerekkel szembeni érzékenység
- Egy másik módszer az érzékenység tesztelésére
- A harmadik módszer az érzékenység vizsgálatára
- Klinikai adatok feldolgozása
Vissza a tartalomjegyzékhez
Hogyan határozható meg a gyógyszerekkel szembeni érzékenység
A mikroorganizmus antibiotikumokkal szembeni érzékenységének meghatározásához bioanyagot kell venni. Az eljárás végrehajtásának folyamata a kórokozó lokalizációjától függ. A vetéshez használt bioanyag minták lehetnek:
- vér;
- vizelet;
- nyál;
- anyatej;
- sperma;
- prosztata szekréció;
- kenet az orrról, hüvelyről, húgycsőről.
Háromféleképpen lehet meghatározni az antibiotikumokkal szembeni érzékenységet: papírkorongok használatával, egy gyógyszer sorozathígításával tápközegben, vagy egy antibiotikum sorozathígításával agar táptalajban. A papírkorongos módszer a gyógyszer speciális közegben történő diffúzióján (szórásán) alapul. A termék koncentrációját úgy választjuk meg, hogy a mikroorganizmusok növekedési késleltetési zónáinak átmérője 28-32 mm legyen.
A vizsgált baktériumok vagy vírusok formáit speciális laboratóriumi edényben (Petri-csészében) az agar táptalaj felületére vetik. Steril eszköz segítségével antibiotikumos oldattal előzetesen impregnált papírkorongokat helyeznek a felületre azonos távolságra mikroorganizmusokkal. Az edényeket termosztátban tartják a megfelelő hőmérsékleten, hogy lehetséges legyen a növekedés.
Ha a baktériumok érzékenyek az oldatra, akkor a korongok körül bakteriális növekedési retardációs zóna figyelhető meg. Egy ilyen zóna átmérője megfelel a baktériumok gyógyszerrel szembeni érzékenységének mértékének.
Vissza a tartalomjegyzékhez
Egy másik módszer az érzékenység tesztelésére
Az antibiotikumokkal szembeni érzékenység folyékony tápközegben történő hígítással határozható meg. Az eljárás végrehajtásához szüksége van:
- a szükséges antibiotikumok oldata;
- speciális táptalaj optimális növekedési feltételekkel;
- kórokozók mintái.
Ez a vizsgálat azzal kezdődik, hogy 2 ml táptalajt helyezünk steril kémcsövekbe. Az első edénybe 2 ml gyógyászati oldatot ésjól keverjük össze a kapott készítményt. Ezután vegyen 2 ml-t ebből a készítményből, és helyezze a második kémcsőbe, miközben az oldatot keveri. A második edényből a harmadikba stb. 2 ml antibiotikumot távolítanak el az utolsó előtti laboratóriumi edényből. Ezt a hígítási módot követve 2 ml oldatnak kell lennie a csövekben, de az antibiotikum koncentrációja minden következő csőben gyengébb lesz.
Az utolsó tubus nem tartalmaz antibiotikumot. Szükséges a kórokozó növekedésének szabályozása. A tápközeggel és a gyógyszeroldattal végzett manipuláció után 0,1 ml sejtet adunk minden kémcsőbe. Minden 1 ml-nek 104-105 sejtet kell tartalmaznia. Ezt követően a kémcsöveket alaposan felrázzuk, és 20 órán át a növekedéshez szükséges hőmérsékleten állni hagyjuk. Az eredményeket először a kémcsövek tartalmának megtekintésével vizsgálják meg. A zavarosság mértékének meghatározása a baktériumok szaporodását mutatja.
A legalacsonyabb gyógyszerkoncentrációjú kémcsőben, amelyben nem szaporodnak mikroorganizmusok, a tartalom átlátszó lesz. Ez azt jelenti, hogy a betegség kórokozójának növekedését visszafogják, de nem pusztítják el. A következő lépés a nem zavarosodott tartalom beoltása a táptalajba. Ha a mikroorganizmusok nem szaporodnak, az azt jelenti, hogy a baktériumok teljesen elpusztultak a gyógyszer hatása alatt.
Vissza a tartalomjegyzékhez
A harmadik módszer az érzékenység vizsgálatára
Gyógyszerek reakciója agar táptalajban
Az antibiotikum-érzékenység következő tesztje a gyógyszer sorozatos hígítása agar táptalajban. Ennek a módszernek megvannak a maga előnyei a többihez képest, mivel egy eljárásban többféle organizmus érzékenysége is megállapítható a gyógyszerrel szemben. Az antibakteriális gyógyszert tartalmazó gyógyászati oldatot steril agar táptalajba helyezzük, összerázzuk éssteril laboratóriumi edényekbe helyezzük.
Amint az agar megkeményedik, a Petri-csészék alját markerrel szakaszokra osztjuk. Minden vizsgált mikroorganizmust különböző koncentrációjú gyógyszer oldattal oltunk be. Ezután a Petri-csészéket a tartalommal együtt 40-72 órára a kórokozók szaporodásához szükséges hőmérsékletű termosztátba helyezzük. A kapott eredményeket a baktériumok szaporodásának vagy hiányának függvényében fejtik meg a kontrolledényben lévő környezethez viszonyítva. Az antibiotikumra való érzékenységet akkor veszik figyelembe, ha a kórokozó növekedését teljesen elnyomják.
Az orvostudomány és az új technológiák fejlődésének köszönhetően felgyorsult módszerek léteznek a mikroorganizmusok antibiotikumokkal szembeni érzékenységének meghatározására. Az ilyen módszerek a kórokozók gyógyszerekkel szembeni érzékenységére vonatkozó információk meghatározásában is segítenek. Ezeket a módszereket akkor alkalmazzák, ha azonnal el kell kezdeni az antibakteriális szerekkel végzett kezelést.
Vissza a tartalomjegyzékhez
Klinikai adatok feldolgozása
A laboratóriumi vizsgálatok elvégzése után a mikroorganizmusok gyógyszerekkel szembeni érzékenységének 3 kategóriáját különböztetik meg:
- érzékeny;
- közepesen érzékeny;
- stabil
A kórokozó akkor tekinthető érzékenynek az antibiotikumra, ha növekedése megáll a vérben lévő gyógyszer terápiás dózisánál.
Közepesen érzékeny kórokozók azok, amelyek elpusztításához a gyógyszer maximális dózisára van szükség. A baktériumok rezisztenciája azt jelenti, hogy egy bizonyos csoportba tartozó antibiotikumok még nagy dózisban sem képesek legyőzni a betegséget. Ebben az esetben másik megfelelő gyógyszert kell keresnie.
Eddig nem léteznek olyan módszerek, amelyekkel teljesen pontosan meg lehetne jósolni az ebbe a csoportba tartozó gyógyszerek terápiás hatását a fertőző vagy vírusos betegségek kezelésében. De az antibiotikum-érzékenység meghatározására ma alkalmazott módszerek segítenek a választásbana megfelelő referenciapont az orvosi terápia felírásakor.
KövetkezőOlvassa el tovabba:
- Suprax antibiotikum gyermekek számára, a Solyutab és analógjai használati utasítása
- „Előrehaladott vagy” teszt elemzése
- Kedves Doktornő 8. évad
- Az országúti kalandok a vezetés közbeni étkezéssel kapcsolatos 10 legjobb hiba
- Hány közvetlen üzenet küldhető el az Instagramon naponta