A varikózus vénák diagnosztizálásának módszerei

Előző

Figyelembe véve a páciens testének egyes egyéni sajátosságait, valamint a betegség kialakulása során, a diagnózis némileg nehézkes lehet. Mindazonáltal a teljes értékű és hatékony kezelés előírása érdekében teljes körűen el kell végezni a diagnosztikai vizsgálatokat.

Az egyik gyakori ok, amely megnehezíti a betegségek korai felismerését, a panaszok hiánya. Az elemzés szerint a szív- és érrendszeri betegségben szenvedő betegek több mint 50%-a nem jelentett panaszt az első vizit alkalmával.

A keringési rendszer rendellenességei különböző formákban fordulhatnak elő, és a tünetek széles skálájával járhatnak, kezdve az általános állapot romlásával és a lézió területén jelentkező helyi megnyilvánulásokkal.

Ennek alapján a betegségek diagnózisa magában foglalja a következők meghatározását:

  • A vénák érintett területének mérete és hossza;
  • Az elsődleges elváltozás lokalizációja és a folyamat terjedésének mértéke;
  • Az érintett vénák falának állapota;
  • A betegségek első megnyilvánulásának ideje;
  • A betegség kialakulásának dinamikája, mielőtt orvoshoz fordulna;
  • Komplikációk jelenléte.

    • diagnosztizálásának
    A szubkután vénás hálózat elágazása és a mély centrális vénákkal való kapcsolatok jelenléte bizonyos nehézségeket jelent a diagnosztikában.

    A varikózis egy másodlagos betegség, amely az osteochondrosis, a lapos lábak és a neurológiai rendellenességek hátterében alakul ki. Ezért gyakori orvosi hiba a következmények kezelése, megfelelő odafigyelés nélkül hagyva fejlődésük okát.

    Diagnosztikai módszerek

    varikózus
    A varikózus vénák diagnosztizálásának fő módszerei a flebológiában:

    • Fizikális vizsgálat (az orvos vizsgálatot végez és megpróbálja azonosítani a betegség okait, elemzi a panaszokat)
    • Duplex szkennelésér (a módszer segít megállapítani a vénák károsodásának mértékét, a vérrögök jelenlétét és lokalizációját az erekben, valamint méretüket)
    • Ultrahang dopplerográfia (a kutatás ultrahanggép elve szerint működő dopplerográf segítségével történik)
    • Echoscleroterápia (a vénák mesterséges szklerotizálása speciális vegyületnek az ér lumenébe történő bejuttatása után folyamatos szkenner vezérlés mellett)
    • Flebomanometria (a keringő vér nyomásának meghatározása az érfalon)
    • Flebográfia (radioszkópia kontrasztanyag használatával)
    • Termográfia (a szerv sugárzási intenzitásának a normál értéktől való eltérésének kimutatása termográfiai rögzítéssel speciális fényképészeti filmre)
    • Phleboscintigráfia (radionuklid izotópok felhasználásán alapuló módszer)
    • Limfoszcintigráfia (ötlet a nyirokerek betegségének fejlődési szakaszairól)
    • Háromdimenziós számítógépes flebográfia (grafikus másolat készítése az emberi érrendszerről)

    Következő cikkeinkben minden módszerrel részletesebben foglalkozunk.

    Az alsó végtagok vénáinak kezelésének sikere az időben történő kezeléstől függ. A későbbi szakaszokban, amelyek a teljes klinikai kép kialakulásával járnak, hosszabb távú kezelésre van szükség, amely ráadásul eredménytelennek bizonyulhat.

    A leírt jellemzők alapján a phlebológusnak alapos elemzést kell végeznie a páciens állapotáról, ki kell derítenie az összes meglévő panaszt, és modern, nagy pontosságú diagnosztikai eszközökkel teljes körű vizsgálatot kell végeznie a vénákban.

    A kapott adatok lehetővé teszik az orvos számára a helyes diagnózis felállítását és a szükséges kezelés időben történő előírását.

    Hogyan gyűjtsünk helyesen anamnézist?

    A betegség anamnézise kiterjedtérték a diagnózishoz és a beteg egészségi állapotának helyes felméréséhez. A felületes, nem kellően gondos anamnézis gyűjtés és a beteg vizsgálata helyrehozhatatlan hibához vezethet a kezelési taktika megválasztásában.

    Az orvosnak tisztáznia kell, hogy mikor és hány éves korban jelentkeztek a varikózis első jelei, mely területeken, milyen dinamikája van az új visszerek megjelenésének a lábfej, lábszár és comb területén. A trofikus bőrelváltozások, trofikus fekélyek megjelenésének időpontját, az elvégzett kezelést, a klinikai megnyilvánulások kiújulását rögzítik.

    Emellett ki kell deríteni:

  • előfordult-e felületes vénák thrombophlebitise, és melyek voltak klinikai lefolyásuk jellemzői;
  • észlelték-e korábban az alsó végtagok duzzadását, ennek mértéke, lokalizációja, elmúlt-e a duzzanat egy éjszakai alvás után;
  • mélyvénás trombózis fordult elő;
  • pyelonephritis volt az alsó végtagokon, hogyan nyilvánultak meg;
  • a bőrön kialakult gyulladásos elváltozások, megnyilvánulásaik, a kezelés időtartama.

    Részletes információkat kell gyűjteni a meglévő sérülésekről - a lágyrész zúzódásoktól a csonttörésekig - a lokalizáció, a klinikai megnyilvánulások jellemzői és a kezelés időtartamának tisztázásával.

    Tisztázzák a korábban átvitt műtétek adatait, beleértve az alsó végtagok vénáit is. Fontos figyelembe venni az anamnézis alábbi részleteit: munkavégzés sajátosságai (hosszú álló vagy ülő helyzetben), sporttevékenység, kísérő betegségek, hormonterápia (beleértve a fogamzásgátlást is), a mindennapi ruházat sajátosságai (nadrág, fehérnemű, stb.), fűzőt visel.

    Fizikális vizsgálat

    • A varikózus vénák teljes fizikális vizsgálata a legtöbb esetben elegendő információt ad a felületes, mély és kommunikáló vénák állapotáról. A patológia típusának helyes meghatározásaa beteg vizsgálatának szakaszában lehetővé teszi a diagnosztikai taktika optimalizálását és a szükségtelen vizsgálati módszerek alkalmazásának elkerülését. A CVI-gyanús beteg fizikális vizsgálatát álló helyzetben végezzük. Az áttekintés nem korlátozódik egy végtagra. Összehasonlítónak, teljesnek kell lennie, és a beteg fekvő helyzetében is végre kell hajtani.

    Egyszerre szükséges megvizsgálni mindkét alsó végtagot, az elülső hasfalat és a mellkasfalat, a has oldalfalait és az inguinalis régiót.

    A végtag megjelenését értékelik: a bőr színét, a varikózisok, telangiectasia, ödéma, hiperpigmentáció és a lábszár bőrének indurációjának meglétét, lokalizációját és súlyosságát. Feltárulnak mezooperatív bemetszések, ütések nyomai, a bőr trofikus elváltozásainak természete, gyógyult fekélyek nyomai. Álló helyzetben végzett vizsgálat után a beteget vízszintes helyzetben kell megvizsgálni. Ugyanakkor felhívják a figyelmet a bőrszín változására, a vénás csomópontok csökkenésére, az érzsinórok eltűnésére, a végtag térfogatának csökkenésére.

    A szemrevételezést követően érdemes kitapintani a bőrt, meghatározni annak nedvességét, sűrűségét, hőmérsékletét az alsó végtag különböző szintjein. A varikózus vénák kialakulásának kezdeti szakaszában, gondos diagnózis mellett, kisebb visszeres vénákat rögzítenek. Az erek puha tapintásúak, könnyen leesnek, a bőr nem változik rajtuk. Később, a betegség hosszan tartó lefolyása és progressziója mellett a betegek vizsgálata során a felületes vénák mérsékelt vagy súlyos fokú tágulatát állapítják meg. A nagy vénák fala gyakran szklerózisos, szorosan összenőtt a bőrrel. Amikor a csomópontok kiürülnek, mélyedések képződnek a bőr felszínén.

    Fontos megjegyezni, hogy a megnövekedett testtömegű embereknél nehéz vizuálisan észlelni a varikózist. Az ilyen embereknek gyakran vannak problémái a vénás rendszerbenvéletlenszerűen az erek ultrahangos vizsgálata során.

    A vizsgálat során a nagy saphena véna jugularis részére ajánlott figyelni. Az ilyen zónát fekvő és álló helyzetben vizsgálják. A gazdag véna tömeg formájában tapintható, de csak vékony embereknél.

    Aneurizmatikus tágulások a garatrégió varikózus vénáiban szenvedő betegeknél találhatók. Könnyen diagnosztizálható a kis vena saphena izolált elváltozása a bőrön kiálló domborművel, a lábszár külső vagy külső hátsó felületén lévő vénák kígyózóan kanyargó tágulatával, lágy, fájdalommentes csomókkal. Néha a popliteális üregben és még a comb hátsó felületén is találhatók. Egyes esetekben a csomók láncot alkotnak, amely ferdén halad a comb elülső belső felületéhez.

    A kis vena saphena törzsének kitágulása könnyebben meghatározható az alsó harmadban, annak suprafascialis szegmensében. Ezenkívül a poplitealis fossa-ban tapintással meghatározható a kis saphena véna megnagyobbodott proximális része. A páciens álló helyzetében vizsgálják, a térdízületnél kissé behajlított lábbal. A bőr alatti kis saphena véna ostiumának meghibásodása esetén lágy-elasztikus konzisztenciájú hengert határoznak meg. A gazdag véna tömeg formájában tapintható, de csak vékony embereknél.

    A visszér megjelenése először a combon, a lábszár anteromedialis felszínén, a láb felső harmadának hátsó felületén és a poplitealis fossa vezető szerepére utal a magas vénás-vénás váladékozású betegség kialakulásában. Maguk a törzsek kibővültek és végig tapinthatóak, különösen vékony témáknál. A magas vénás-vénás váladék nem zárja ki az inkompetens perforáló vénák jelenlétét, de patogenetikai szerepük kicsi.

    Idővel a megnyilvánulási különbségekA visszér kiegyenlítve van, és az orvosoknak mind a törzsi visszérrel, mind a kifejezett perforáns váladékkal rendelkező betegeket figyelniük kell. Egyes kutatók a varikózus vénák kialakulását a mélyvénák billentyűinek elégtelenségével társítják. Így a combvéna meghibásodása esetén a comb alsó harmadának, a térd környékének, valamint a lábszár felső harmadának erei korábban sérülnek. Ezzel szemben a poplitealis és a tibialis vénák elégtelensége esetén a visszerek a láb alsó harmadában, sőt a lábfejen is megjelennek.

    A mélyvénák billentyűinek teljes elégtelensége esetén mindenütt visszér alakul ki. Arra a következtetésre jutottak, hogy a varikózus vénák lokalizációja megfelel a mélyvénák magas vérnyomásának zónájának.

    Következő

    Olvassa el tovabba: